Anorexiásként a karácsonyi asztalnál

A karácsonyi időszak egyik központi témája az evés. Családi és baráti étkezések sora követi egymást, a boltok és cukrászdák finom édességek tömegeit kínálják, az otthonok megtelnek a friss vacsora illatával. Ez az időszak kiemelten érinti azokat is, akik negatív kapcsolatban állnak az ételekkel és az evéssel. Használjuk fel a karácsonyt arra, hogy felfedezzük a betegség intő jeleit környezetünkben!

Napjainkban az evészavarokat – köztük az anorexia nervosát, melynek lényege, hogy a beteg igyekszik súlyát a legalacsonyabb szinten tartani, folyamatos önéheztetéssel és állandó testmozgással – a legsúlyosabb mentális betegségek között tartják számon, mivel az összes pszichiátriai betegség közül ebben mutatkozik a legmagasabb halálozási arány. A betegek 20 százaléka idő előtt meghal a szövődmények, esetleg öngyilkosság következtében.

Ez az a betegség, ami bárkit érinthet kortól, nemtől és testsúlytól függetlenül. Viszont a nem megfelelő edukáció és médiareprezentáció következtében sokan még mindig tinédzser lányok félresikerült diétázásának tartják. Sajnálatos módon ez a sztereotípia ahhoz vezet, hogy a családtagok és barátok nem képesek felismerni az intő jeleket.” A karácsonyi időszak viszont megfelelő terepet biztosíthat: amikor a család és a barátok együtt étkeznek, könnyen felismerhetjük, ha közülünk valaki furcsán viszonyul az ételhez. Feltűnhet, hogy számára a közös étkezés nem vidám időtöltést, hanem szenvedést jelent.

Karácsonykor az étel áll a középpontban, ezért különösen frusztráló egy evészavaros ember számára.

Megnőnek az evéssel kapcsolatos elvárások, ami hatalmas feszültséget és szégyenérzetet okoz, hiszen a beteg minden pillanatban szembesül azzal, hogy ő nem képes úgy viszonyulni az ételhez és az ünnephez, ahogy a család többi tagja.

Felhasználhatjuk az együtt töltött időt arra, hogy megfigyeljük a környezetünkben élőket és felfedezzük az esetleg megmutatkozó evészavar-tüneteket. Az anorexiás beteg minden eszközzel igyekszik titkolni betegségét, ezért jellemző, hogy különböző manipulációkat talál ki a család megvezetése érdekében. Feltűnhet, hogy különösen sokat mozog a konyhában az ételek körül, mindenkit kínálgat, így senki nem veszi észre, hogy ő maga semmit nem eszik. Ha valaki süteménnyel kínálja, azt feleli, már evett belőle, nem éhes.

Jellemző, hogy a tányérjára szedett ételt apró darabokra vágja és nagyon lassan fogyasztja, így étkezése ugyanannyi ideig tart, mint mindenki másé, viszont csak minimális mennyiséget kell elfogyasztania. Evés után feltűnően sok testmozgást végez, vagy azonnal a mellékhelyiségbe távozik – ez utóbbi az önhánytatással járó bulimia tünete lehet.

Sok anorexiás emberre jellemző, hogy amikor étterembe kell mennie, már jó előre ellenőrzi az étlapot, hogy megtalálja a legalacsonyabb kalóriatartalmú ételt. A felsoroltak ellentéteként gyakori az is, hogy valaki egyszerűen elutasítja a közös étkezést, nem hajlandó részt venni rajta. Valamint intő jel lehet az is, ha valaki csak nagyon bő ruhákat hajlandó felvenni: így leplezi vékony alakját, és az állandó hidegérzet ellen is védekezik.

Amennyiben tudjuk, hogy evészavarral diagnosztizált ember ül a karácsonyi asztalunknál, nagyon fontos, hogy minél nyugodtabb, feszültségektől mentes légkört teremtsünk.

A szakértők a következőket javasolják:

Nagyon fontos, hogy a karácsonyi asztalnál soha ne essen szó kalóriákról és testsúlyról. Sem az ő, sem mások testét és testsúlyát ne említsük. Egy klinikai evészavarban szenvedő számára ez a téma az ünnep végét jelenti. Emellett figyeljünk oda arra is, hogy amennyiben a betegnek van legalább egy „biztonságos” étele, amit szívesen eszik, készítsünk belőle eleget, hiszen ez az egy étel fogja életben tartani az egész időszakban.

Ne kínálgassuk fölöslegesen más ennivalóval, fogadjuk el, hogy azt az egy ételt eszi meg. Örüljünk ennek, és örüljünk annak is, hogy ott van velünk az asztalnál, hiszen ez már önmagában nagy kihívást jelent számára. Próbáljuk meg minél stresszmentesebben lebonyolítani az ünnepeket!