Hogyan találj vissza a lelki békédhez?
- Dátum: 2023.12.31., 10:00
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- egyensúly, életerő, erő, kitartás, könnyedség, lelki béke, nyugalom, önmegtartóztatás
Rengeteg váratlan és olykor kellemetlen dolog van az életben, ami kizökkenthet minket a békés mindennapokból. Van, hogy könnyedén átsiklunk a problémák felett és el tudjuk engedni őket, de akadhat olyan szituáció is, amikor már addig nő a baj, hogy csak a negatív dolgokat vesszük észre és ekkor kezdünk el egyre lejjebb csúszni, abban a bizonyos gödörben. Azonban van megoldás a nehézségekre, csak egy kis tudatosság kell hozzá.

Manapság könnyedén eluralkodhat rajtunk a stressz, elég hozzá egy apró dolog a már meglévő feladatok mellé, és máris kiborulunk. A folyamatos stressz hatására kimerültebbnek érezhetjük magunkat, nemcsak testileg, hanem szellemileg is. A plusz nyomás miatt csökkenhet a teljesítményünk, feszültebbé válhatunk és ezáltal könnyebben keveredhetünk konfliktusokba is.
De hogyan tudunk kitörni ebből a negatív életérzésből? Hogyan tudjuk visszanyerni a lelki békénket?
Ahhoz, hogy elkezdjük az öngyógyítást, először is meg kell értenünk, hogy mik keltenek bennünk negatív érzéseket.
Negatív esemény bekövetkezése: Az egyik leggyakoribb ok, amiért rosszul érezhetjük magunkat, az egy váratlan negatív esemény bekövetkezése. Lehet az a világot érintő negatív esemény pl.: hirtelen áremelkedés, pandémia; lehet akár egy személyes trauma pl.: betegség vagy baleset. Ilyen esetekben a feje tetejére állnak a mindennapok, ezt a hirtelen változást pedig nem könnyű a helyén kezelni. Ezek a váratlan történések olyan érzéseket hoznak elő belőlünk, mint a szorongás, félelem, harag, amik természetes érzelmi reakciók stresszhelyzetekben.
Emberi kapcsolataink: A következő, amely gyakran megterhelő lehet, az emberi kapcsolataink. Amilyen sok pozitív érzelmet kaphatunk egy szeretetteljes kapcsolatból, annyi érzelmet és energiát el is vehet tőlünk egy olyan kontaktus, amiből csak rosszat kaphattunk. Gondolunk itt arra, hogy nem jövünk ki jól a főnökünkkel, vagy a párunk szurkálódik velünk folyamatosan, és nem szeretnénk összetűzésbe keveredni velük.
Saját gondolataink: Ehhez a ponthoz szorosan kapcsolódik a harmadik ok, amiért rossz lehet a kedvünk, azok pedig a saját gondolataink. A váratlan esemény és a jogtalan szurkálódás következménye, hogy hajlamosak leszünk túlgondolni ezeket a helyzeteket. Nem tudjuk elengedni őket és a saját negatív gondolatainkkal sodorjuk magunkat egyre mélyebbre a negativitás örvényén.

Hogyan tudunk visszakapaszkodni a kialakult gödörből, és hogyan tudjuk újra elérni a lelki békénket?
Az első és legfontosabb, hogy ne a múlton rágódjunk, de ne is agyaljunk a jövőn, hanem fogadjuk el a helyzetünket a jelenben. Tudatosítsuk magunkban, hogy a mában, a mostban vagyunk!
A következő lépésben pedig következhet az elfogadás. Az elfogadás egyszerűen azt jelenti, hogy tudatosítjuk a valóságot, elismerjük és elfogadjuk olyannak, amilyen. Tudjuk, érezzük, érzékeljük, mi zajlik bennünk és körülöttünk, és azt mondjuk magunknak: „Ez az. Oké minden. Elfogadom a jelenlegi helyzetet - én irányítok.” Így túllépünk a helyzeten, és átvesszük az irányítást, azaz a szándékunk szerint vezethetjük a helyzetet.
Utolsóként pedig, cselekedjünk a legmélyebb vágyainknak megfelelően. Mik a legmélyebb vágyaink?
Mindaz, ami a lelki békénkhez kell: biztonság, nyugalom, béke. Hagyjuk, hogy tetteink vezessenek minket a vágyaink felé.
De mégis hogyan?

Minden, amit mondunk és teszünk, ebből a nyugodt, tudatosságból fakadjon. De ne feledkezzünk meg az előző két tanács fontosságáról sem, hiszen ez adja az alapot a megfelelő cselekvéshez. Ha először észre tudunk venni és elfogadni mindent, ami bennünk van, sokkal könnyebb lesz ennek megfelelően cselekednünk.
Amennyiben megfogadjuk ezeket a tanácsokat, mi is visszatalálhatunk a lelki nyugalmunkhoz és békénkhez, és minden alkalommal alkalmazhatjuk ezeket, ha azt érezzük, kezd kicsúszni a kontroll a kezünkből a negatív történések miatt.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?