Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?

Korábban már részleteztük, hogy hogyan is kezelhetjük a minket érő stresszt. Most részletesebben tárgyaljuk a különféle megküzdési módokat, s ezeken belül megkülönböztetett figyelemmel azokat a megküzdési stratégiákat, amelyek előfordulhatnak a mindennapok során. Melyek is ezek?

Mi is a megküzdés? Milyen formái vannak?

Megküzdésnek nevezzük a stresszhelyzet megoldását szolgáló alkalmazkodási próbálkozásokat. A megbirkózási módokat adaptív, s nem adaptív dimenziók mentén kategorizálhatjuk, másrészt a megbirkózási készség három formájáról is beszélhetünk, azaz problémamegoldó-, érzelmi-, és támogatást kereső formákról. Lazarus és Lainer kétféle megküzdési formát különböztetett meg: problémaközpontú megküzdés és érzelemközpontú megküzdés. A problémaközpontú megküzdés során a személy a helyzetre, a problémára összpontosít, megkísérli azt megváltoztatni, hogy a jövőben el tudja kerülni. Az érzelemközpontú megküzdés során pedig a személy azzal foglalkozik, hogy enyhítse a stressz okozta érzelmi reakciókat, megakadályozza a negatív érzelmek elhatalmasodását.

Az érzelemközpontú megküzdést használó egyén a tények, és az érintettség tagadásával igyekszik kontrollálni a kialakult helyzetet, azáltal próbálja szabályozni a fennálló distresszt (olyan helyzetet értünk alatta, amit megoldhatatlannak érezzük), hogy megváltoztatja a szituáció értelmét, jelentőségét. Amikor ez a procedúra sikerrel jár, akkor kevés, vagy nincs oka megtapasztalni az érzelmi distresszt, így a káros, vagy fenyegető kapcsolat átértékelődik jóindulatúvá az egyénben. Az érzelemközpontú megoldási módot akkor tekinthetjük valódi megküzdésnek: 1. ha a személy csak addig használja, amíg meg nem találja az optimálisabb problémamegoldást, 2. ha a stresszhelyzet nem változtatható meg. Folkmann és Lazarus érzelemközpontú és problémaközpontú konfliktusmegoldási elmélete szerint az érzelmi egyensúly helyreállítása a hatékony problémamegoldás előfeltétele, így együtt járhat a kétféle konfliktus megoldási mód.

Mi jellegzetességei vannak a kétféle problémamegoldásnak?

Az érzelemközpontú problémamegoldás során az egyén: • a problémát minimalizálja, • ráhagyatkozik az eseményekre, • csatlakozik nála erősebb személyekhez • próbálja a helyzetet értelmezni. A problémaközpontú konfliktusmegoldás során pedig az egyén aktívan tesz: • a probléma feloldásáért, • a megfelelő döntéshozatalért, • a céltudatos cselekvésért.

Lazarus és Folkmann a kétféle megküzdési formákon belül nyolcféle stratégiát különít el:

Konfrontáció: a problémával való szembehelyezkedést, aktív megküzdést jelenti.

Eltávolodás: a helyzettől való érzelmi és mentális eltávolodás jelent, hogy energiát gyűjthessen az egyén a további megküzdésre.

Érzelmek és viselkedések szabályozása: ez az adott helyzet megoldását legjobban segítő viselkedési mód és viselkedés megtalálását jelenti.

Társas támogatás keresése: a társas környezet részéről rendelkezésre álló erőforrások, támogatások keresését és kihasználását jelenti. A támogatást kereső faktornál azt találták, hogy a nők hajlamosabbak ezt a megoldást választani a férfiakhoz képest, ez megmutatkozik abban is, hogy a nők pl. hamarabb mennek el orvoshoz, ha panaszaik vannak.

A felelősségvállalás: az észlelt, tulajdonított kontroll vállalása kerül előtérbe ebben az esetben.

Problémamegoldás-tervezés: kifejezetten kognitív, racionális stratégia, azoknak a lehetőségeknek a kiértékelését jelenti, amelyek a helyzet megoldását elősegíthetik.

Elkerülés-menekülés: olyan helyzeteket jelent, ahol nem vállalja az egyén a konfrontációt, kilép a szituációból.

Pozitív jelentés keresése: a negatív jelentésű esemény kihívásaként, bizonyos szempontból pozitívként való értékelése történik meg.