Menü

Az okostelefonok hatása az emberi kapcsolatokra

Tegyük le a mobilt, kapcsoljuk ki a tabletet, hajtsuk össze a laptopot – mondaná valaki egyszerűen a párkapcsolati problémák és az okoskütyük használatának összefüggéseit, de mi a teendő, ha manapság már a három-három és fél éves gyerekek nagy része médiafüggő?

Sajnos, ha nem vigyázunk és nem figyelünk oda, akkor az emberi kapcsolatokat teljesen tönkre teheti a sok okoseszköz, internet és közösség platform. Amikor már a karácsonyi vacsora alatt arra kell kérni a vendégeket, hogy tegyék el a telefonjaikat, vagy mondok rosszabbat: egyik kollegám másodállásban vőfély, aki elmesélte, hogy egyre nehezebb dolga van a vendégsereg szórakoztatásával, ugyanis sok esetben egy lakodalomban is az emberek nagy része a telefonnal a kezében ül az asztalnál és a képernyőt bámulja. Ami számomra döbbenet, hogy templomban is végig kézben van, jó esetben lenémítva, rosszabb esetben a leggagyibb csengőhanggal a szertartás közepén.

„A mobil segít, ha távol vagytok, de eltávolít, ha közel” – szól az egyik távközlési szolgáltató társadalmi felelősségvállalását reklámozó kisfilmjének végszava, ami egy fontos veszélyt hangsúlyoz: az okoseszközök megadják a kegyelemdöfést az emberi kapcsolatoknak.

A problémás telefonhasználat elsődleges jelei a valós baráti, családi kapcsolatok leépülése, illetve a teljesítményromlás iskolában, munkahelyen.

Ha valaki egy beszélgetésnél, ebédnél, vacsoránál kiteszi a telefonját az asztalra, az zavaró lehet a beszélgetőpartner számára, hiszen egyértelművé válik, hogy az illető fél szemmel, mindig a mobilját fogja figyelni, ez a magatartás pedig bántó, idegesítő lehet, hiszen eltereli a figyelmet a környezetünkről.

A legnagyobb baj mégis talán az, hogy az emberek egy része nem technikai eszköznek, egyszerű személyes tárgynak, hanem a legjobb barátjuknak tekintik a mobiltelefont.

Azt gondolom a fentiek jelentős mértékben ronthatják az emberi kapcsolatokat, de ami igazán veszélyes és félelmetes szokás, hogy az emberek egy része, - 50%-a! – autóvezetés közben sem hagyja abba a telefonozást.

A technika előre nyomulásával egyre több helyen válnak gyakoribbá a telefon- vagy wifi-mentes zónák, nyilvános terek, vendéglők, amolyan „csendes, telefonmentes zónákként”. Ez mutatja meg, hogy némi önuralommal és mértéktartással kordában tarthatnánk mobilhasználattal kapcsolatos helytelen szokásainkat.

Pedagógusként azt látom, hogy még mindig fellendülőben van az okostelefon divatja, és főleg a tizenévesek körében okoz nagy problémát, hogy órán kikapcsolt állapotban tartsák a készülékeiket, hiszen online-függők és a közösségi térből még egy órára sem, vagy csak nehezen tudnak lekapcsolódni.

A kísértés pedig egyre nagyobb, hogy az online térben maradjunk, vagy elérhetők legyünk, jómagam például háromgyerekes anyukaként érzem annak szükségességét, hogy gyakran a telefonomra nézhessek, nem telefonáltak -e az óvodából, iskolából, nem lett beteg a gyerekem, nem keresett-e a kamasz fiam, hogy hányas lett a dolgozata. Természetesen egy ilyen állandó elérhetőség miatt is különösen nehéz megfelelő önkontrollt gyakorolni az okoseszköz felett-de nem lehetetlen.

Az okostelefon-függőség összefügg és összekapcsolódik az internetfüggéssel, ami már szenvedélybetegség kategória és szakember segítségét kell kérni a megoldásához.

Mi a helyzet a gyerekkel?

Ahogy említettem, a gyerekek három-négyéves korban már médiafüggők, követelik a mesét a tableten, profin nyomkodják-húzkodják kis ujjacskáikat a telefonon, beleszületnek szinte ebbe a közegbe, ezért is fontos, hogy a szülők foglalkozzanak eleget a gyerekeikkel, és tanítsák meg őket a megfelelő eszközhasználatra. Ehhez természetesen első és legfontosabb (lenne) a példamutatás.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.

Egy csepp, ami életet ad – személyes élményem az irányított véradásról

Ma különleges napom volt. Egy kisfiú történetével találkoztam az interneten: súlyos betegséggel küzd, és a kezelése során vérre van szüksége. Amikor megtudtam, hogy a vércsoportja megegyezik az enyémmel – 0 Rh+ -, nem volt kérdés, mit kell tennem – elmentem irányított véradásra, kifejezetten neki segíteni.