Menü

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Az elismerés, mint megtartó erő

A sikerorientált személyeket a folyamatos előrehaladás és a visszajelzés lelkesíti, a dolgozók másik csoportját a csapatmunka és a közös ügy hajtja, a hatalomvágyókat az irányítás lehetősége, a maximalista embereket pedig a magas színvonalon elvégzett munka hozza lázba.

A hatékony motiválás érdekében a vezetőknek az egyéni igényekhez kell igazítaniuk a visszajelzéseket.

Dolgozói motiválás – csakis személyre szabottan

Alaposan ismernünk kell munkavállalóinkat ahhoz, hogy tudjuk, hogyan fejezhetjük ki megbecsülésünket a legcélravezetőbben. Vannak, akik kifejezetten azt értékelik, ha a többiek előtt köszönjük meg kimagasló teljesítményüket, mások viszont zavarba jönnek a nyilvános dicsérettől, így számukra ez feszélyező lehet.

Sohasem az egész személyiséget minősíti, hanem adott helyzetben tanúsított viselkedéshez köthető.

Miután szó esett az elismerés fontosságáról, azt is lényeges szem előtt tartanunk, hogy nem mindegy, hogyan és milyen gyakorisággal élünk a pozitív visszajelzés erejével. A túlzásba vitt dicséret erejét veszti és egy idő után komikussá válik. Ugyanígy a konkrét teljesítményhez nem kapcsolódó általános visszajelzés is kártékony, mert a munkavállaló szemében üres hízelkedésnek tűnhet.

Amennyiben az egész csoport közös munkája eredményezett sikert, érdemes a teljes csapatot jutalmazni, nem csak egy-két embert, mert ez a többiekben a kirekesztettség és megkülönböztetés érzését kelti.

Vezetőként akkor is élhetünk az elismeréssel, ha a várt siker még nem született meg, de a munkavállalók láthatóan küzdenek érte. Ilyenkor néhány bátorító, konstruktív biztatás is elég lehet, hogy átlendítsük őket a kudarcokon.

Nagyon fontos, hogy a rendszerben pontoktól és anyagi juttatástól függetlenül dicséreteket is oszthatunk egymásnak, különböző emberi értékeket tudunk kiemelni, gyakorlatilag nyilvánosan köszönetet mondani. Például a közös üzenőfalon kiemelhetjük, ha valaki aznap igazán ügyfélbarát módon viselkedett, vagy támogatta a kollégáit, vagy éppen szülinapja van, vagy közösen üdvözöljük az új kollégánkat.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?