Menü

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Az elismerés, mint megtartó erő

A sikerorientált személyeket a folyamatos előrehaladás és a visszajelzés lelkesíti, a dolgozók másik csoportját a csapatmunka és a közös ügy hajtja, a hatalomvágyókat az irányítás lehetősége, a maximalista embereket pedig a magas színvonalon elvégzett munka hozza lázba.

A hatékony motiválás érdekében a vezetőknek az egyéni igényekhez kell igazítaniuk a visszajelzéseket.

Dolgozói motiválás – csakis személyre szabottan

Alaposan ismernünk kell munkavállalóinkat ahhoz, hogy tudjuk, hogyan fejezhetjük ki megbecsülésünket a legcélravezetőbben. Vannak, akik kifejezetten azt értékelik, ha a többiek előtt köszönjük meg kimagasló teljesítményüket, mások viszont zavarba jönnek a nyilvános dicsérettől, így számukra ez feszélyező lehet.

Sohasem az egész személyiséget minősíti, hanem adott helyzetben tanúsított viselkedéshez köthető.

Miután szó esett az elismerés fontosságáról, azt is lényeges szem előtt tartanunk, hogy nem mindegy, hogyan és milyen gyakorisággal élünk a pozitív visszajelzés erejével. A túlzásba vitt dicséret erejét veszti és egy idő után komikussá válik. Ugyanígy a konkrét teljesítményhez nem kapcsolódó általános visszajelzés is kártékony, mert a munkavállaló szemében üres hízelkedésnek tűnhet.

Amennyiben az egész csoport közös munkája eredményezett sikert, érdemes a teljes csapatot jutalmazni, nem csak egy-két embert, mert ez a többiekben a kirekesztettség és megkülönböztetés érzését kelti.

Vezetőként akkor is élhetünk az elismeréssel, ha a várt siker még nem született meg, de a munkavállalók láthatóan küzdenek érte. Ilyenkor néhány bátorító, konstruktív biztatás is elég lehet, hogy átlendítsük őket a kudarcokon.

Nagyon fontos, hogy a rendszerben pontoktól és anyagi juttatástól függetlenül dicséreteket is oszthatunk egymásnak, különböző emberi értékeket tudunk kiemelni, gyakorlatilag nyilvánosan köszönetet mondani. Például a közös üzenőfalon kiemelhetjük, ha valaki aznap igazán ügyfélbarát módon viselkedett, vagy támogatta a kollégáit, vagy éppen szülinapja van, vagy közösen üdvözöljük az új kollégánkat.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).