Munkahelyi motiváció?
- Dátum: 2024.03.27., 09:20
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- elismerés, érettség, értékek, motiválás, munkahely, munkatárs, munkavállaló, siker, ügyfél
Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!
Az elismerés, mint megtartó erő

A sikerorientált személyeket a folyamatos előrehaladás és a visszajelzés lelkesíti, a dolgozók másik csoportját a csapatmunka és a közös ügy hajtja, a hatalomvágyókat az irányítás lehetősége, a maximalista embereket pedig a magas színvonalon elvégzett munka hozza lázba.
A hatékony motiválás érdekében a vezetőknek az egyéni igényekhez kell igazítaniuk a visszajelzéseket.
Dolgozói motiválás – csakis személyre szabottan
Alaposan ismernünk kell munkavállalóinkat ahhoz, hogy tudjuk, hogyan fejezhetjük ki megbecsülésünket a legcélravezetőbben. Vannak, akik kifejezetten azt értékelik, ha a többiek előtt köszönjük meg kimagasló teljesítményüket, mások viszont zavarba jönnek a nyilvános dicsérettől, így számukra ez feszélyező lehet.

Sohasem az egész személyiséget minősíti, hanem adott helyzetben tanúsított viselkedéshez köthető.
Miután szó esett az elismerés fontosságáról, azt is lényeges szem előtt tartanunk, hogy nem mindegy, hogyan és milyen gyakorisággal élünk a pozitív visszajelzés erejével. A túlzásba vitt dicséret erejét veszti és egy idő után komikussá válik. Ugyanígy a konkrét teljesítményhez nem kapcsolódó általános visszajelzés is kártékony, mert a munkavállaló szemében üres hízelkedésnek tűnhet.
Amennyiben az egész csoport közös munkája eredményezett sikert, érdemes a teljes csapatot jutalmazni, nem csak egy-két embert, mert ez a többiekben a kirekesztettség és megkülönböztetés érzését kelti.
Vezetőként akkor is élhetünk az elismeréssel, ha a várt siker még nem született meg, de a munkavállalók láthatóan küzdenek érte. Ilyenkor néhány bátorító, konstruktív biztatás is elég lehet, hogy átlendítsük őket a kudarcokon.
Nagyon fontos, hogy a rendszerben pontoktól és anyagi juttatástól függetlenül dicséreteket is oszthatunk egymásnak, különböző emberi értékeket tudunk kiemelni, gyakorlatilag nyilvánosan köszönetet mondani. Például a közös üzenőfalon kiemelhetjük, ha valaki aznap igazán ügyfélbarát módon viselkedett, vagy támogatta a kollégáit, vagy éppen szülinapja van, vagy közösen üdvözöljük az új kollégánkat.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Miért fontos a szellőztetés télen?
Sokan reflexből azt mondják a januári szellőztetésre, hogy ilyenkor felesleges, hiszen hűvös van, emiatt sokszor nem érzik egy szobában a rossz levegőt. Ezáltal marad az, hogy a hideg időszakban csak nagyon rövid időre vagy egyáltalán ki sem nyitják az ablakot. Holott a friss levegő hiánya ilyenkor is komoly károkat okozhat.
Hogyan indítsuk pénzügyileg az új évet?
Január legtöbbször azzal a felismeréssel kezdődik, hogy az ünnepi időszak anyagilag megterhelő volt. A karácsonyi költekezés utórezgései ilyenkor csapódnak le igazán, amikor visszatér a hétköznapok ritmusa, a bankszámlán viszont nyomot hagytak az ajándékok, a vendégségek és az „egyszer belefér” döntések. Adódik a kérdés, hogy mit tehetünk ilyenkor a spórolás érdekében?
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.