Amikor a házikedvencünket gyászoljuk

Tegnap még nem gondoltam, hogy ma erről fogok írni, de sajnos este elpusztult az eddigi első és egyetlen háziállatunk, a mindenki kedvencévé vált kishörcsög. Középső fiam vigasztalhatatlan.

A házikedvenc elvesztése kapcsán kialakult gyász egy teljesen természetes reakció. Vannak olyan gazdik, akiknek nagyon nehéz túltenniük magukat háziállatuk elvesztésén, de kisgyerekek esetében azt gondolom ez fokozottan nehéz.

Ha egy ismerősünk, családtagunk hal meg, akkor mindenki együttérző, de ha szeretett kisállatunk pusztul el, akkor olyan megjegyzéseket hallani, hogy „majd lesz másik”, „csak egy macska volt” – ám ezzel csak fokozzuk a szomorúságot.

Hogyan zajlik a gyász?

Tudjuk, hogy a gyász egy rendkívül összetett lelki folyamat, bonyolult érzésekkel és érzelmekkel, mely egyénenként változó, eltarthat néhány hónapig, de néhány évig is.

Gyermekünk számára szeretett kisállata elvesztése nagy bánatot jelent, nekik ez hatalmas veszteség, ilyenkor, ha beszélünk róla és meghallgatjuk őt, azzal sokat segíthetünk rajta. Ha nem egyértelmű, hogy elpusztult az állat, mert nem ismert a halál oka, például elveszett vagy elkóborolt az állat, esetleg ellopták, akkor az tovább nehezíti a helyzetet, hiszen reménykedünk, hogy épségben előkerül és ez a bizonytalanság érzés nem engedi lezárni a folyamatot. A veszteség ebben az estben is bűntudattal párosul, s emiatt feldolgozása sokkal nehezebb és összetettebb.

Hogy segíthetünk a gyermekünknek feldolgozni a gyászt?

Ha egy gyermek sokat mesél vagy rajzot készít az elveszített kisállatról, ezzel már kifejezi a bánatát, és hamarabb gyógyul a kis lelke. Vannak olyan körülmények is, amelyek fokozzák a bánatot. Ha a kisállat olyan betegségben halt meg, amin nem tudtunk segíteni, akkor még jobban megvisel az elmúlás tudata.

Egy fontos tanácsot szívleljünk meg!

Mindig legyünk őszinték gyermekekkel, ha elpusztul házikedvence! Nekem azt mondták „miért nem cserélted ki gyorsan a hörcsögöt egy másikra?”

Egyrészt mert a gyerek nem hülye, nem lehet és nem is akarom átverni, másrészt, ha észreveszi, még nagyobbat csalódik, ráadásul a bűntudat sem épp kellemes érzés szülőként, ezt a fajta „jótanácsot” ne fogadjuk meg, a gyerekkel őszintén beszéljünk, ne próbáljuk átverni.

Ha kiderül a csalás, még nehezebben tudja feldolgozni majd a gyászt, és úgy érzi, nem bízhat szüleiben akkor, amikor szüksége lenne rájuk.

Mit tegyünk, ha már látni, hogy az állat beteg, nincs jól?

Ha az állat haldoklik, és van rá lehetőség, tudassuk a gyermekkel, mi várható. Ebben az esetben is legyünk őszinték, ne hallgassunk el semmit, joga van a gyermeknek is tisztán látni, joga van az őszinteséghez.

A kisállat elaltatása is komoly lelki traumát okoz a gyereknek. Magyarázzuk el neki, hogy azért altatják el egy fájdalommentes injekcióval, hogy ne szenvedjen tovább!

Hogyan reagálnak kedvencük elvesztésére a gyerekek a különböző életkorokban?

A pici két-hároméves gyerekek, tipegők még nem értik, hogy a halál állandó állapot. Meg kell értetni velük, hogy a kisállat nem fog felébredni vagy hazajönni. Természetes, hogy tele vannak kérdésekkel és szomorúak.

Iskolás gyerekek már tudják, hogy a halál visszafordíthatatlan. Sok kérdés merül fel bennük is, ezekre igyekezzünk őszinte válaszokat adni.

Nagyobbak hosszú idő alatt dolgozzák fel a gyászt, a kamaszok például életkori sajátosságaik miatt ebben a korban zárkózottak, nem beszélnek az érzéseikről, így nem tudni, mennyire szenvednek.

Háziállatuk elvesztése nemcsak a gyerekeket viseli meg, az időseknek is komoly tragédiát jelent, pláne, ha egyetlen társuk volt a szeretett állat. Ha túl hosszú ideig éltünk együtt egy kisállattal, akkor annak elvesztése még nagyobb fájdalommal jár.

Rögtön vegyünk másik kisállatot?

Egyes emberek szinte azonnal szeretnék pótolni az elvesztett állatot, ez megosztó megoldás, van, akinek gyógyírt jelent, másoknak időre van szükségük. Túl gyorsan pótolni az elvesztett állatot a gyermekben bűntudatot vált ki, úgy érzi, hogy hűtlen a régihez.