A dackorszak kritikus szakaszai
- Dátum: 2024.07.27., 06:48
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- énkép, fejlődés, kötődés, mintakövetés, pedagógia, pszichológia, szülő, viselkedés
A gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata az énkép kialakítása, az én-tudat megjelenése. Újszülöttként a gyermek teljes szimbiózisban él az anyjával/ gondozójával, függ tőle, a világot rajta keresztül érzékeli.
Sok szülő kétségbe esik, amikor egy- két éves gyermekük hirtelen elkezd mindennel ellenkezni, hisztizni, csapkodni. Megdöbbenve nézi és aggódik, hogy mit ronthatott el. Miért lett ilyen az eddig tündéri kicsi gyermeke és mindez néhány nap alatt? Furcsán hangozhat, de ennek inkább örülnie kellene, ez az úgynevezett dackorszak, egy természetes változás, egy megkerülhetetlen fejlődési szakasz.

Fontos, hogy mellőzzük a túlzott kritikát, az ügyetlenségei és hibázásai hangsúlyozását, ne felejtsük el megdicsérni, ha valamit jól csinál.
Engedjük a gyermeket dönteni, legyen beleszólása olyan dolgokba, amik őt érintik. Természetesen nem mindenbe szólhat bele, a legfontosabb azonban, hogy tiszta keretek legyenek lefektetve arról, hogy mi az, amibe lehet beleszólása és mi az, amibe nem.
Amennyiben elhúzódik vagy túlzottá válik a gyermek dacos viselkedése, érdemes egyéb okokon is elgondolkodni. Ilyen ok lehet például egy nagyobb változás a közelmúltban, óvoda elkezdése, haláleset, költözés, szülők válása, vagy éppen túlzott követelmények elé lett állítva, sok kritikát, szidást kap.
Amennyiben úgy érzi, kezd kezelhetetlenné válni a helyzet, kérje szakember segítségét! Akár néhány alkalmas konzultáció is elég lehet arra, hogy megértse ezeket a folyamatokat, a jelenség megértése pedig már fél siker a megoldás útján.
Ahhoz, hogy kialakuljon az én-tudata, elsősorban fontos a gyermeket a nevén szólítani és nevén nevezni, amikor beszélünk róla, valamint érdemes beszélni neki a családban betöltött szerepéről. Fontos a fényképeken megmutatni, hogy melyik ő, beszélni vele arról, hogy ő is lesz majd felnőtt és akkor is ő lesz, ő mindig ő marad.

A legcélszerűbb figyelmen kívül hagyni a dacos viselkedést. Így a gyermek lassan megtanulja, hogy ilyen viselkedésformával nem ér el eredményt. Fontos azonban jelen lenni, tudatosítani a gyermekben, hogy megértjük és elfogadjuk a kellemetlen érzéseit és akárhogy is viselkedik, mindig szeretni fogjuk. A következetesség idővel meghozza gyümölcsét.
Nem helyes ilyenkor a szülői tekintélyt alkalmazva teljesen elnyomni az akaratát, bár nem beavatkozni korántsem egyszerű. A legfontosabb, hogy ne ijedjen meg, ne szégyellje gyermeke viselkedését, illetve ne önmagát ostorozza a szülő, amikor gyermeke fejlődésében elindul a dackorszak.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Amikor a telefon fontosabb lesz a gyereknél – A szülői phubbing rejtett veszélyei
A modern szülői lét egyik legkevésbé látványos, mégis legkárosabb jelensége a szülői phubbing. A kifejezés az angol phone és snubbing szavak összevonásából született, és azt a helyzetet írja le, amikor a szülő fizikailag jelen van a gyermeke mellett, figyelme azonban a telefonjára irányul.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.