A dackorszak kritikus szakaszai
- Dátum: 2024.07.27., 06:48
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- énkép, fejlődés, kötődés, mintakövetés, pedagógia, pszichológia, szülő, viselkedés
A gyermek lelki fejlődésének egyik legfontosabb folyamata az énkép kialakítása, az én-tudat megjelenése. Újszülöttként a gyermek teljes szimbiózisban él az anyjával/ gondozójával, függ tőle, a világot rajta keresztül érzékeli.
Sok szülő kétségbe esik, amikor egy- két éves gyermekük hirtelen elkezd mindennel ellenkezni, hisztizni, csapkodni. Megdöbbenve nézi és aggódik, hogy mit ronthatott el. Miért lett ilyen az eddig tündéri kicsi gyermeke és mindez néhány nap alatt? Furcsán hangozhat, de ennek inkább örülnie kellene, ez az úgynevezett dackorszak, egy természetes változás, egy megkerülhetetlen fejlődési szakasz.

Fontos, hogy mellőzzük a túlzott kritikát, az ügyetlenségei és hibázásai hangsúlyozását, ne felejtsük el megdicsérni, ha valamit jól csinál.
Engedjük a gyermeket dönteni, legyen beleszólása olyan dolgokba, amik őt érintik. Természetesen nem mindenbe szólhat bele, a legfontosabb azonban, hogy tiszta keretek legyenek lefektetve arról, hogy mi az, amibe lehet beleszólása és mi az, amibe nem.
Amennyiben elhúzódik vagy túlzottá válik a gyermek dacos viselkedése, érdemes egyéb okokon is elgondolkodni. Ilyen ok lehet például egy nagyobb változás a közelmúltban, óvoda elkezdése, haláleset, költözés, szülők válása, vagy éppen túlzott követelmények elé lett állítva, sok kritikát, szidást kap.
Amennyiben úgy érzi, kezd kezelhetetlenné válni a helyzet, kérje szakember segítségét! Akár néhány alkalmas konzultáció is elég lehet arra, hogy megértse ezeket a folyamatokat, a jelenség megértése pedig már fél siker a megoldás útján.
Ahhoz, hogy kialakuljon az én-tudata, elsősorban fontos a gyermeket a nevén szólítani és nevén nevezni, amikor beszélünk róla, valamint érdemes beszélni neki a családban betöltött szerepéről. Fontos a fényképeken megmutatni, hogy melyik ő, beszélni vele arról, hogy ő is lesz majd felnőtt és akkor is ő lesz, ő mindig ő marad.

A legcélszerűbb figyelmen kívül hagyni a dacos viselkedést. Így a gyermek lassan megtanulja, hogy ilyen viselkedésformával nem ér el eredményt. Fontos azonban jelen lenni, tudatosítani a gyermekben, hogy megértjük és elfogadjuk a kellemetlen érzéseit és akárhogy is viselkedik, mindig szeretni fogjuk. A következetesség idővel meghozza gyümölcsét.
Nem helyes ilyenkor a szülői tekintélyt alkalmazva teljesen elnyomni az akaratát, bár nem beavatkozni korántsem egyszerű. A legfontosabb, hogy ne ijedjen meg, ne szégyellje gyermeke viselkedését, illetve ne önmagát ostorozza a szülő, amikor gyermeke fejlődésében elindul a dackorszak.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.