Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.

A szegedi Erzsébet-ligetben ültem egy padon, amikor hirtelen bevillant egy három évvel ezelőtti emlékem Bécs egyik kicsiny parkjából. Nem volt jelentős esemény, viszont mégis azon gondolkodtam, hogy miért pont ez jutott eszembe. Azt éreztem, hogy ugyanabban a pozícióban ülök Szegeden és ugyanúgy néz ki a táj körülöttem, mint abban a bécsi parkban…teljesen ugyanúgy. Így a külföldön lévő ücsörgés spontán emlék formájában ötlött fel bennem.

A visszatérő emlékek hétköznapi jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy már az 1800-as években foglalkoztak velük. Hermann Ebbinghaus, a tanulással és tudattal foglalkozó kísérleti pszichológus úgy definiálta az önkéntelen emlékezetet 1885-ben, mint egy olyan emléktípust, ami akkor bukkan elő, amikor egy korábbi tudatos mentális állapot spontánul tér vissza a tudatunkba, mindenféle akaratos erőfeszítés nélkül. Ebbinghaus értelmezése a mai napokban is helytálló: az olyan önéletrajzi szituációt nevezzük önkéntelen emléknek, amely spontán módon, mindenféle tudatos vagy akaratos előhívás nélkül kerül a tudatba. A szépirodalomban több, egészen pontos és érzékletes példát találunk a jelenségre. Például egy hely, egy ital kevergetése és annak íze, illata rég elfeledett gyerekkori helyzetet szabadít fel az elbeszélőben.

Valami baj lehet velem?

Az úgynevezett önkéntelen emlékezet jelensége természetes és gyakori a mindennapokban: az emberek átlagosan napi 1-5 ilyen szituációt élnek át. Kisgyermekeknél, sőt, még állatoknál is előfordul ez a gondolattípus. Az önkéntelen emlékeink a múltbeli események stratégiai visszakeresésének evolúciós előfutárai lehetnek. Ugyanakkor érdemes megemlíteni, hogy akinek eszébe jut a poszttraumás stressz zavarból (röviden PTSD) ismert lelki fájdalom jelensége, nem jár messze a valóságtól. A megterhelő események után jelentkező, betolakodó váratlan emlékek az egyébként teljesen természetes és normális önkéntelen önéletrajzi gondolat diszfunkcionális alosztálya. Vagyis igen, a PTSD következtében kialakuló depresszió is visszatérő emlék, de ezek mindig egy adott traumatikus eseményhez kapcsolódnak, intenzív testi és érzelmi reakcióval járnak együtt, szemben egy átlagos szituációval.

Lelki előhívás – hogyan emlékezünk?

A tudatos visszahívás két úton mehet végbe: irányítottan, vagy közvetlenül. Az irányított előhívás, vagy más néven akaratlagos emlékkeresés szándékos keresési stratégiát igényel ahhoz, hogy eljusson egy viszonylag általános érzelmi szinthez, majd esetenként tovább egy specifikus élethelyzethez. Például ha vissza szeretnénk gondolni az első gimnáziumi napunkra, akkor általában elkezdünk visszakeresni az időben. Végiggondoljuk, hogy körülbelül hány éve kezdtük a gimnáziumot, ősz eleje volt, előkeressük a várost, az épületet, a tantermet, az osztálytársakat és magunkat.

Ahogy a példából is látszik, az irányított előhívás sok időt vesz igénybe. Ezzel szemben a közvetlen vagy direkt emlékezeti aktiválás közvetlenül az egyedi specifikus gondolati szintet aktiválja, így gyorsabbnak és spontánabbnak tűnhet. Például egy gimnáziumi matematika könyv látványa (és illata) eszünkbe juttathatja az év végi témazárót, ahol a legjobb barátunk dolgozatáról másoltuk a feladatmegoldásokat. Ebben az esetben jól látható, hogy nem futtatunk le keresést, hanem egy külső dolog – a könyv látványa –, erőfeszítés nélkül és szinte azonnal eszünkbe juttat egy konkrét emléket. Ha a modellbe helyezzük az önkéntelen gondolat kérdését, adódik a feltevés, hogy ezek direkt módon, csak úgy „maguktól ötlenek a fejünkbe”.

Az önkéntelen emlékezet jellemzői

A spontán emlékek gyakran kapcsolódnak a közelmúltbeli eseményekhez és olyan élményekhez, amelyek egy aktuális helyzetet juttatnak eszünkbe, vagy valamilyen szempontból hasznunkra válhatnak. Az önkéntelen gondolat érzékeny az események kontextusára, ezért is váltják ki gyakran olyan külső jellemzők, mint egy hang, egy illat, egy szag, egy szín vagy egy zeneszám. Talán ismerős az érzés, amikor a rádióban felhangzik az 1990-es évek egyik kultikus slágere, és bár a szöveget sem tudjuk, mégis, hirtelen elönt minket egy érzés vagy hangulat, és ennek mentén emlékek idéződnek fel az akkori életszakaszunkból. Az önkéntelen gondolat asszociatív tulajdonságának következménye többek között az is, hogy nagyon gyorsan, akár másodpercek alatt létrejöhet, hiszen elég csekély irányítást igényel.

Érdekes, hogy az emléktöredék mint „emlékezeti típus” nem is létezik. Ez sokkal inkább egy előhívási folyamat az ember életében. Végül ennek egy fontos tulajdonsága, hogy nem változik az idővel. Míg a stratégiai visszakeresés az életkor előrehaladtával lelassul, illetve romlik a kognitív funkciók csökkenésével és az információfeldolgozás lassulása miatt, az önkéntelen emlékezet nem mutat hasonló tendenciát. Egy kis kompenzációt kaphatunk így az akaratlagos gondolatunk fokozatos gyengüléséért cserébe. A véletlenszerűen érkező nosztalgia jó alkalom lehet az önreflexióra, meglehet izgalmas kaland fejben végigjárni az emléknyomokat. Valamint felkutatni, hogy vajon mi a kapcsolata a gondolatnak a jelen pillanattal és miért került a felszínre éppen most.