Gondatlanságból elkövetett...

A cselekmény akkor gondatlan, ha az elkövető előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, vagy azért nem látja előre magatartásának lehetséges körülményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztotta-olvashatjuk a könyvtár polcáról lekapott jogi szótár definícióját a gondatlanság címszó alatt.

Természetesen a „gondatlanság” szó inkább a tárgyalótermek szókincsére hagyható, mintsem az egészség megőrzését hirdető reklámtáblák valamelyikére. Azonban furcsa párhuzamot vonhatunk eme jogi rendszerből kiragadott fogalom és az egészség, az egészséges életmód között. Tényként kezeljük, tudomásul vesszük a tényt, miszerint az egészségtelen életmód káros, megrövidíti életünket, csökkenti teljesítőképességünket életünk valamennyi területén, emellett leendő gyermekünk életét is kockára tesszük gondatlanságunk miatt.

A mellékhatások ismeretében mégis legyintünk. Nem, velünk ez nem történhet meg! Valaki mással! Pedig napi 20-30 perc mozgás nem sok. Vagy talán mégis? Rohanó világunk mindannyiunk póráza. A mozgás, az étkezés nem fér bele a munka, család, barátok mellett. Pedig fontos lenne. Egyik helyről a másikra, egyik buszról a következőre, kocsiból ki, kocsiba be. Sétálni sem nagyon van időnk, nem, hogy sportolni! A káros szenvedélyekkel még nem is foglalkoztunk: kávé, cigaretta, alkohol, drogok. Súlyos egészségkárosító hatásuk mellett, fáradékonnyá, teljesítőképességünk határai alá taszítanak minket, büszke embereket. Prevenció? Pénzkidobás. Marketing. Biznisz. A rossz reklám is reklám, nem?

Márpedig a megelőzés célja a hátrányok domborítása, tehát rossz színben való feltüntetés, tehát rossz…reklám. Az emberek többségét még a brutális prevenciók sem „hatják” meg. Könnyelműen bíznak a következmények elmaradásában. Mint mindig. Hogy miért? Mert emberek. A sportnak, rendszeres egészséges táplálkozásnak meghatározó részének kellene lenniük életünknek. Anélkül nem megy.
Bezzeg, ha törvények szankcionálnák az egészséges magatartásra, életmódra való törekvést! Milyen kár, hogy a jog hatalmas keze nem ér el idáig…

Írta: Bogdán Ákos
Fotó: sxc.hu