Nőiség, első rész: a lány
- Dátum: 2013.01.25., 10:30
- Németh Attila
A nőiség nagyon szerteágazó létállapot, része a lány, a szerető, az anya és nagyanya szerep. A nő élete során ezek tekinthetőek a nőiség megnyilvánulási formáinak, amelyek nagyon különböző oldaláról világítják meg a női lét mibenlétét, de minőségileg egyenrangúak.
Ezek az úgy nevezett női „formációk” nem feltétlenül lineárisan követik egymást, hiszen egyszerre vannak jelen, az élethelyzet az, ami meghatározza, éppen melyik női szerep kerül előtérbe.
Sorozatunk első részében a lány-létállapot bizonyos részeivel ismerkedünk meg.
A gyerekkorban még a hasonlóság dominál, a nők és férfiak között ilyenkor még nincs különbség, ugyanolyan feladatokkal kell megbirkózniuk. Kamaszkorra a nemi másság felerősödik.
Amikor egy lány túl van az első menstruáción, vagy legalábbis már foglalkoztatja annak bekövetkezése még tini korban van, de már úgy nevezett kezdő nő. A nagylánnyá válás időszaka során a szülők reakciója sokféle lehet. Fontos lenne, hogy a szülők az élet egyik természetességeként kezeljék ezt a helyzetet, káros lehet például olyan megnyilvánulás, ami a menstruációt rossz, fájdalmas dolognak, betegségnek címkézi. Van olyan vélemény is, amely szerint a menstruáció egy speciális jelzőrendszere a nőnek, akár testi, lelki vagy szellemi szinten probléma van, egyaránt jelentkezhet menstruációs zavarként. A saját nőiségünkhöz való érzelmi viszonyulást tükrözi a havi ciklus milyensége. Ezt szemlélteti az a jelenség, hogy annak a divatiránynak köszönhetően, amely a kisfiús nőt idealizálja, sokan anorexiásak lesznek. Mindenáron nagyon vékonyak és laposak szeretnének maradni, ennek és a nőiség tagadásának következménye a meddőség is lehet.

A kamaszokat már nem lehet nevelni, de jó példát mutathatunk például az elfogadásról. A kamaszkor lázadásának egyik célja önmagunk megismerése. Hiszen ilyenkor nagyon sok a bizonytalanságot okozó kérdés, például: hogyan kell viselkedni az első randin és így tovább. Ebben a káoszban önmagunk felfedezésén keresztül vezet az út. Bár ebben a korban a szülők megítélése hangsúlyos, mégis amíg őket nem tudjuk elfogadni a maguk teljességében, önmagunkat sem fogjuk.
A következő hangsúlyossá váló kérdés ebben az időszakban a másság. A másik nem megértése fontos feladat, hiszen felerősödnek a különbségek. A két nem között különbség van az érzelmi kifejezésben, gondolkodásmódban, viselkedésben. A párválasztás célrendszere is nagyon különböző lehet a két nem között. Az első szerelmek kamaszkorban még nem tükrözik a később domináló családalapítási stratégiát, amely meghatározza, hogy milyen férjet választunk.
Már ebben korban fontos az, hogy a lány hogyan éli meg saját nőiségét, ami természetesen az önelfogadás része. Az önismeret alapja lesz a másik nem megértésének és elfogadásának is.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.
Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?
Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?
Április 2. Az autizmus világnapja
Április 2-a világszerte az autizmus világnapja, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az autizmus spektrumzavarral élő emberek helyzetére, elfogadására és támogatására. Ez a nap nemcsak az érintettekről szól, hanem a családtagokról, pedagógusokról és szakemberekről is, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy az autista emberek teljesebb életet élhessenek.