Számítógép függő gyerek: tünetek és kezelésük
- Dátum: 2013.01.30., 11:39
A számítógépes játék függés több, annál, hogy a gyerek szeret játszani. A kötődés nagyon erős. A számítógépről való letiltással szabályos elvonási tünetek jönnek létre (nyugtalanság, szorongás, dühroham). A megoldás a gyermek problémáinak felderítésén és megértésén át vezet.
A számítógép függés egy segélykiáltás, mindig ott lép fel, ahol a gyermek valamilyen érzelmi szempontból elhagyatottnak érzi magát. Úgy véli, hogy nem kap meg valamit és ezt a hiányt akarja pótolni. Az esetek nagy százalékában a gyermekek nincsenek tisztában a cselekedeteik és a lelki dolgaik összefüggésével. A szülő egyszer csak azt tapasztalja, hogy a gyermeke nem tud már létezni a számítógépes játékok világa nélkül.
A számítógépes játékfüggés tünetei
Függőség fogalma a WHO (Egészségügyi Világszervezet) szerint: Azok a magatartásmódok, melyek bizonyos anyagok rendszeres fogyasztását foglalják magukba, és e szerektől függőség alakul ki. A személyiség nem tud lemondani róla még akkor sem, ha ezek testi, lelki és szociális ártalmait érzi vagy a környezete tiltja.
A függőség azonban nem csak anyagokkal szemben alakulhat ki. Létezik munka, társ, TV, számítógép, chat, vásárlás függőség is.
A WHO megfogalmazása mégis figyelemreméltó: a személyiség nem tud lemondani róla, még akkor sem, ha ártalmait érzi, vagy a környezete tiltja.
Mit tapasztal a szülő, ha számítógép függő a gyermeke?
Valahogy úgy indul az egész, hogy a gyermek látva, beszélgetve másokkal kipróbálja a számítógépes játékokat. Amikor a környezete nem eléggé inger dús számára (nincsenek programok, szülők elfoglaltak, problémák vannak körülötte, akkor elkezd játszani.
Majd:
• Gyermeke egyre több időt tölt a gép előtt.
• Kezdi elhanyagolni a hobbijait, melyeket régen szeretett.
• Csak arról tud beszélgetni, hogy mit csinált, hol tart éppen a játékban.
• A baráti kapcsolatai is egyre inkább áthelyeződnek a virtuális világba, vagy az „igazi barátságot” az együttjátszás élménye adja.
• A tanulmányi eredménye fokozatosan romlik, egyre kevesebbet tanul.
• A realitásérzéke változik, egyre erősebb „sikerforrás” a számítógépes játékok során elért eredmény.
• Ha letiltásra kerül sor akkor az veszekedések, dührohamok, rongálások árán sikerül.

Mit tapasztal a gyermek?
•Elképzelni sem tudja az életét számítógép nélkül.
•Lehangolt, szorongó ha nem játszhat.
•Gyakran fáradt, álmos.
•Időérzéke leromlik.
•Megfeledkezik biológiai szükségleteiről (evés, ivás, pihenés) a játék közben.
•Nem érdekli más, csak a játék.
•Nem is érzi, hogy amit csinál probléma lenne, ez az ő világa hagyják őt békén!
Megoldások keresése
A számítógép függés egy viszonylag új, kevésbé még kutatott terület a függőségek között, sajnos azonban nagy jövő előtt áll. Az azonban biztos, hogy foglakozni kell vele! A gyermeknek hatékony segítségre van szüksége, hogy úgy tudjon kijönni a problémából, hogy NE egy másik feszültségoldó lehetőséggel pótolja a számítógépet (cigaretta, TV, stb.). Ehhez leginkább szülői támaszra van szüksége a gyermeknek. Fel kell ismernie, hogy a cselekedete káros a saját magára is. Gondoljunk csak az elmagányosodásra, csökkenő önbizalomra, romló tanulmányi eredményre, sokszor labilis lelki állapotra. Ettől még ő nem fog elszakadni a géptől, és ezt nem is várhatjuk tőle. Tiltani, erőszakot alkalmazni semmi értelme. A titok a kapcsolatok újraépítésében van. A gyermeknek segíteni kell visszakerülni a mindennapi életbe. Társas kapcsolataiban, sikereiben megerősíteni őt. Átbeszélni azt a belső hajtóerőt, amiért a számítógépet választotta. Ehhez nagyon sok türelemre van szükség.
A kezdeti lépésként hasznos a szelídebb játékokra való áttérés. Akár közös stratégiai játékok is megfelelőek erre a célra. Hiszen akkor tudok segíteni valakin, ha hasonló „nyelvet beszélek” mint ő. Kezdjenek el beszélgetni- bármiről, kezdetben a játékról is, még akkor is ha Önt nem érdekli, mert a cél fontos (kihozni a gyermeket ebből az állapotból).
A játék tiltása helyett érdemes alternatív programokat ajánlani neki, természetesen közösen. Ha idősebb, merjük igénybe venni a régi barátai segítségét, vegyünk mozijegyet, menjenek el együtt moziba. Hívhatjuk akár vacsorázni (egy tinédzsernek mindig jól jön egy kis „táplálék”). Tehát bármi ami „bejön” neki, csak az Ön kreativitása szabhat határt.
Forrás: https://csaladbanutazunk.hu/szamitogepfuggo-a-gyermekem/
Fotó: sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?