Miről árulkodnak a gyerekrajzok?
- Dátum: 2013.01.31., 10:40
A gyerekrajzok minden esetben üzenetet hordoznak, hiszen ezekben az alkotásokban a csemete teljes személyisége megnyilvánul, elénk tárja gondolatait, érzelmeit, azt, miként vélekedik a körülötte lévő szűkebb és tágabb világról.
A szakértők szerint a rajzokból megállapítható, hogy milyenek a kicsik mentális képességei, mennyire fejlett a motorikus készsége, milyen a viszonya a külvilággal, az őt körülvevő közösségekkel, sőt az is megállapítható, mit gondol saját magáról, milyen énkép birtokában van.
A pindurok többsége olyan két éves kora körül kezd el ismerkedni az alkotás folyamatával és eszközeivel. Ilyenkor próbálja ki először a zsírkrétát, a filctollat, a festékeket, a ceruzákat.
Az első időszakban csupán firkákat láthatunk a rajzlapokon, ilyen-olyan kriksz-krakszokat. Az viszont fontos lehet, hogy ezek a babarajzok, milyen színűek, hiszen a rajz színvilága a csemete érzelmi állapotát is tükrözi. Sőt, a különböző vonalvezetés is árulkodó: a szögletes vonalképzés erős akaratról árulkodnak, a fészek, vagy barlangforma viszont jó alkalmazkodó képességet tükrözhet.
Persze nem minden gyerek kezd el rajzolni két évesen, akad, aki csak később kezd el érdeklődni. Akkor sem kell aggódni, hogy három-négy éves kor körül sem látunk kivehető alakokat, formákat, inkább csak firkál a gyerek.
Ha az átlagot nézzük, akkor nagyjából három éves kor körül jelenik meg a rajzokon az ábrázolás szándéka, azonban az arányok még egyáltalán nem jól kivehetőek. Mivel ebben a korban még a gyermeki fantázia másként látja a világot, ezért jó néhány furcsaságot, ellentmondást is tapasztalhatunk ezeken a műveken. Jellemző, hogy ilyenkor nagy fejet, nagy szemeket, szájat, orrot rajzolnak a kicsik, az emberalakok törzse viszont kicsi, míg a végtagjaik végtelenül hosszúak.
Négy-hat éves korban már sokkal pontosabban, precízebben jelennek meg a különböző alakok és formák a papíron. Ugyan az arányok még mindig túlzóak, de a témáikban egyre szerteágazóbbak. Kedvelt témák: házak, királyok, királylányok, tündérek, boszorkányok, lovagok, különböző közlekedési eszközök, gyümölcsök, állatok.
Az iskolás korban már egészen új ábrázolási formákkal találkozhatunk, megjelennek az érzelmek a rajzokon. És kiderül az is, kinek van affinitása a képzőművészetekhez, vagy kinek nincs.
Fotó: sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?