Játszma, de nem szórakozás
- Dátum: 2013.02.22., 20:08
Alapvető tény, hogy társas érintkezés nélkül nem lennénk képesek létezni. Állatokon végzett kísérletek bizonyítják például, hogy az érintés, érintkezés elengedhetetlen feltétele a fejlődésnek, ennek teljes hiánya visszafordíthatatlan pszichikai és fizikai leromlással jár.
A kutatások azt is kimutatták, hogy megdöbbentő módon a hiányánál még az is jobb, ha negatív társas érintkezés történik, például bántalmazás.
A gyermeki ingeréhség átalakul felnőttkorra, megjelennek az elismerés igény rejtett formái. Az intim fizikai kapcsolat mellett, a társas érintkezésnek sokféle módja lehet, a lényeg hogy annyira fontos alkotóeleme életünknek, hogy törekszünk minél több alkalmat teremteni rájuk. Itt kerül előtérbe a játszma szerepe, amely pszichológiai értelemben, de köznapiasan fogalmazva olyan „adok-kapok” sorozatot jelent, melynek előre látható kimenetele van. A játszmák tulajdonképpen olyan interakciók, amelyek tele vannak csapdás lépésekkel, fondorlatokkal, fontos jellemzőjük az ismétlődés és a rejtett szándék.
A játszmák életünk minden területét behálózzák, és nemcsak bizonyos kultúrákra jellemzőek. Ebből következik, hogy nem specifikusan párkapcsolati természetűek, de az élet e területét főleg átszövik, ilyenek például a házassági és szexuális játszmák.
Egy nagyon leegyszerűsített példa lehet a játszmára, az, amikor mondjuk egy nő állandóan, visszatérő jelleggel kérdezi meg párját, vagyis próbálja játszmába csalogatni azzal a kijelentéssel, hogy: „Ugye, milyen nagy a fenekem, drágám, olyan kövér vagyok.” Ez esetben persze mindenki tudja, hogy a várt válasz nemleges, vagyis a játszmának a dicséret, az elismerés kieszközölése a célja.

A játszmák funkciója lehet az idő kitöltése, vagy az is, hogy lehetőséget ad az intimitásra. A társas érintkezés elengedhetetlen a testi- lelki egyensúlyunk megőrzéséhez, leginkább a játszmamentes valódi intimitásra lenne szükségünk, a játszmák csupán ennek pótlékai, de fontos részei életünknek.
A játszmaelemzés egy jóval összetettebb téma, vannak romboló és építő játszmák is. A negatív játszmák rombolják az interakcióink minőségét, és sebeket ejtenek a kapcsolatokon, anélkül hogy észrevennénk. Eric Berne Emberi Játszmák című könyve ugyan pszichológiai tárgyú és elsősorban szakembereknek íródott, mégis a laikusok körében is bestsellerré vált, mivel konkrét játszmák elemzésével köznapi tapasztalatainkat eleveníti meg.
A játszmáink tudatosítása már csak azért is fontos lehet, mert kapcsolatalakító erejük jelentős.
Fotó: sxc.hu
Testsúly és ismerkedés – számít-e a mérleg mutatója?
Az ismerkedés világában sokan úgy érzik, hogy a testsúlyuk meghatározza az esélyeiket. A közösségi média, a reklámok és a különböző szépségideálok azt sugallhatják, hogy csak bizonyos testalkattal lehetünk vonzóak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Bár a külső megjelenés valóban szerepet játszik az első benyomás kialakulásában, hosszú távon számos más tényező fontosabbá válik egy kapcsolat kialakulásában.
Szokások, amelyek jelezhetik, ha valaki stresszfüggő
A stresszt általában negatív jelenségként tartjuk számon, amely kimeríti a szervezetet, rontja a koncentrációt és hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet. Mégis léteznek olyan emberek, akik szinte folyamatosan keresik a feszültséget, a sürgető helyzeteket és a kihívásokat. Őket gyakran „stresszfüggőnek” nevezik.
Rumináció - rágódás a mindennapokban
Hát ki ne ismerné az érzést, amikor valami sokszor eszünkbe jut, újragondoljuk, rágódunk rajta, pedig néha egyáltalán nincs a hasznunkra.
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.