Menü

A különleges Tourette-szindróma

  • Dátum: 2013.03.07., 20:01

Káromkodni nem szép dolog és a gyerekeket is próbáljuk leszoktatni róla. De mi a helyzet olyankor, ha nem direkt csinálja és a büntetés sem segít?

A Tourette-szindróma egyik jele az akaratlan káromkodás. A betegség során a páciens, egy gyűjtőfogalommal élve, tic-ektől szenved, amik akaratlan mozgásokat és irányíthatatlan beszédet jelent. A leggyakoribban előforduló tic a csettintgetés és a káromkodás.
Leginkább gyermekkorban alakul ki, de abszolút nem gyakori, 10.000 gyermekből 5-50 lesz beteg. 10-12 éves korban a legerősebbek a tünetek, utána csökkennek a panaszok, felnőttkorra az esetek harmadában teljesen meg is szűnik.

A tüneteket kétfelé bontjuk, vannak a motorikus tic-ek, ezek a kényszermozgások, amelyek legtöbbször az arcon jelentkeznek, fintorgás, grimaszolás, hunyorgás, pislogás, szemhéj-, szemöldök, száj, vagy a fej rángásában nyilvánul meg. Végtagrángással is sűrűn jár a betegség, súlyosabb esetben az egész testét hajlítgatja vagy tömeges mozgásviharok is jelentkezhetnek.  A hangadások (vagy vokális tic-ek) lehetnek sóhajtások, szipogás, krákogás, morgó hangok kiadása. Gyakran előfordul, hogy káromkodik, obszcén szavakat mond akaratlanul a beteg. 
A betegség kiváltó okát egyelőre még nem tudják, örökölni nem lehet, csak a rá való hajlamot. Az eddigi vizsgálatok szerint az agyban az idegsejtek kommunikációját biztosító ingerület átvivő anyagok zavara okozza a bajt. A betegeknél szorongás, depresszió, feszültség, stressz, de akár hirtelen jött öröm is válthat ki ilyen reakciót.

A legtöbbször nem igényel kezelést, ha azonban a beteget a mindennapi életben meglehetősen zavarja és akadályozza, lehetséges gyógyszerekkel kordában tartani. Kifejezetten Tourette-szindrómára nem létezik gyógyszer, antipszichotikus szerekkel történik a kezelés, azt azonban tudni kell, hogy ezek sem szüntetik meg teljesen a tünetek, csak segítenek kordában tartani őket.

Habár néha kínos szituációkat is eredményez, a legtöbb Tourette-szindrómás elfogadta betegségét, és vannak, akik mások arcára is szeretnek ezzel mosolyt csalni. Egy fiatalember például feltöltött egy videót magáról, ahogy egy szerelmes dalt próbál elénekelni, miközben különböző obszcén szavakkal toldja meg az eredeti szöveget.  (A videóhoz némi alap angol tudás elégséges, de nem szükséges feltétel :) )

Fotó: sxc.hu

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?

Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.

Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat

A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.

A hála ereje, a mindennapok gyógyítója

Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?