A különleges Tourette-szindróma
- Dátum: 2013.03.07., 20:01
Káromkodni nem szép dolog és a gyerekeket is próbáljuk leszoktatni róla. De mi a helyzet olyankor, ha nem direkt csinálja és a büntetés sem segít?
A Tourette-szindróma egyik jele az akaratlan káromkodás. A betegség során a páciens, egy gyűjtőfogalommal élve, tic-ektől szenved, amik akaratlan mozgásokat és irányíthatatlan beszédet jelent. A leggyakoribban előforduló tic a csettintgetés és a káromkodás.
Leginkább gyermekkorban alakul ki, de abszolút nem gyakori, 10.000 gyermekből 5-50 lesz beteg. 10-12 éves korban a legerősebbek a tünetek, utána csökkennek a panaszok, felnőttkorra az esetek harmadában teljesen meg is szűnik.
A tüneteket kétfelé bontjuk, vannak a motorikus tic-ek, ezek a kényszermozgások, amelyek legtöbbször az arcon jelentkeznek, fintorgás, grimaszolás, hunyorgás, pislogás, szemhéj-, szemöldök, száj, vagy a fej rángásában nyilvánul meg. Végtagrángással is sűrűn jár a betegség, súlyosabb esetben az egész testét hajlítgatja vagy tömeges mozgásviharok is jelentkezhetnek. A hangadások (vagy vokális tic-ek) lehetnek sóhajtások, szipogás, krákogás, morgó hangok kiadása. Gyakran előfordul, hogy káromkodik, obszcén szavakat mond akaratlanul a beteg.
A betegség kiváltó okát egyelőre még nem tudják, örökölni nem lehet, csak a rá való hajlamot. Az eddigi vizsgálatok szerint az agyban az idegsejtek kommunikációját biztosító ingerület átvivő anyagok zavara okozza a bajt. A betegeknél szorongás, depresszió, feszültség, stressz, de akár hirtelen jött öröm is válthat ki ilyen reakciót.
A legtöbbször nem igényel kezelést, ha azonban a beteget a mindennapi életben meglehetősen zavarja és akadályozza, lehetséges gyógyszerekkel kordában tartani. Kifejezetten Tourette-szindrómára nem létezik gyógyszer, antipszichotikus szerekkel történik a kezelés, azt azonban tudni kell, hogy ezek sem szüntetik meg teljesen a tünetek, csak segítenek kordában tartani őket.
Habár néha kínos szituációkat is eredményez, a legtöbb Tourette-szindrómás elfogadta betegségét, és vannak, akik mások arcára is szeretnek ezzel mosolyt csalni. Egy fiatalember például feltöltött egy videót magáról, ahogy egy szerelmes dalt próbál elénekelni, miközben különböző obszcén szavakkal toldja meg az eredeti szöveget. (A videóhoz némi alap angol tudás elégséges, de nem szükséges feltétel :) )
Fotó: sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?