A sok játék tényleg agresszívvá tesz?
- Dátum: 2013.03.07., 15:32
Sokan féltik gyermeküket, akik többször órákat is a számítógépek és játékkonzolok előtt töltenek, legtöbbet lövöldözős játékokat játszva. Van-e okuk a függőségen kívül az agresszivitástól is félni?
1999-ben, amikor az akkor még ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) betiltotta a Dragon Ballt, több száz iskolás gyűjtött aláírásokat, tiltakoztak, öngyilkossággal fenyegetőztek. Pedig mindenki emlékszik meg az egymásra támadó tinédzserekre, a „Kamehameha” kiáltással egymásnak ugró kisiskolásokra, vagy éppen a repülni tudás képességét magában felfedező gyermekre. Ugyanezt a mesét azonban játszották Japánban is, ahol ehhez hasonló esetekre nem derült fény.Nyilván a kultúra miatt is voltak eltérőek a gyerekek reakciói, a játékok azonban már más kategóriába tartoznak.
A legtöbb szülő megveszi a gyereknek a játékot, mert már nagyon hisztizik érte, vagy mert, nyilvánvalóan, mindent szeretne megadni neki, és különben is a szomszéd Petikének is megvették a szülei. Csakhogy a legtöbben elfelejtik ellenőrizni ezeket a játékokat. A legtöbb fiú FPS (First Person Shooter), azaz lövöldözős játékokkal szeret játszani. Az ilyen programokra rá szokták írni minimum a 14-es, de inkább a 16 éves korhatárt, és felhívja a figyelmünket a sok vérre és erőszakra. Sokan figyelmen kívül hagyják ezeket a jelzéseket. Annál jobban hat a gyermekre, minél többet játszik vele és bizony a legtöbben napi több órát is a monitor/tv előtt töltenek ilyen játékot játszva, abszolút beleélve magukat.
Érdemes arról is gondoskodni, hogy ha a gyermek nem is, de az apuka esetleg szeret ilyen játékokkal eltölteni a szabadidejét, azt lehetőleg ne a gyerek előtt tegye, és még ha este játszik is, ne hallatszódjon be a szobájába, azoktól rémálma is lehet.
Több teszt is bizonyította már, hogy ha a gyermek rendszeres ilyen játékokkal üti el az időt, napi akár több órán keresztül is, azzal előbb érzéketlenné, kevésbé segítőkésszé, de akár agresszívvá és kifejezetten erőszakossá is válhat, így érdemes odafigyelni, hogy a számítógépen milyen programok vannak, illetve, milyen játékokat vásárolunk nekik vagy vásárolnak meg ők zsebpénzükből.
Fotó:
sxc.hu
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.
Fájnak a vállaid? – ezt üzeni a lelked!
A vállaink fájdalma gyakori panasz, sokszor csak egy rossz tartás okozhatja, de mi van akkor, ha más áll a háttérben? A lelki gondok sok esetben a vállainkon landolnak.
Mi az az önszabotázs, és miért csináljuk egyáltalán?
Sokszor hallani, hogy saját magunk ellenségei vagy akadályai vagyunk, de pontosan mit is jelent ez?