Az vagyok, ami az interneten látszik rólam”
- Dátum: 2013.05.20., 20:06
Az Y generáció tagjainak digitális identitását vizsgálta a BGF Kutatóközpontja.
Bár az Y generáció (tagjai az 1976-1996 között születettek, akik a magyarországi környezetben már gyerekkorukban találkozhattak a digitális technológiákkal) csak részben alakítják tudatosan digitális identitásukat, amely 70-80 százalékban önazonos, 20-30 százalékban viszont az határozza meg, hogy mások mit mondanak róluk a neten.
Többségük úgy véli, „ami nincs az interneten, az nem is létezik”, ugyanakkor mivel tapasztalták, hogy feltöltött tartalmaikkal visszaélhetnek, többen már törekednek a rejtőzködésre is – többek között ez is kiderült a Budapesti Gazdasági Főiskola Kutatóközpontjának vizsgálatából.
Dr. Fehér Katalin, a Budapesti Gazdasági Főiskola Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa több felsőoktatási intézményben, felsőbb éves hallgatók körében végzett vizsgálata során arra kereste a választ, mennyire építi tudatosan digitális identitását a munkavállalás előtt álló Y generáció, hogyan láttatja magát az interneten, milyen eszközökkel próbálja ellenőrizni netes megjelenését, mennyire kommunikál tudatosan a közösségi oldalakon egy lépéssel a munkavállalás előtt, van-e stratégiája, vannak-e már negatív tapasztalatai.
Az Y generáció munkavállalás előtt álló végzős tagjaival készített mélyinterjús vizsgálat szerint a fiatalok digitális identitása 70-80 százalékban önazonos, 20-30 százalékban viszont az határozza meg, hogy mások mit mondanak róluk a neten, milyen képeken jelölik be őket, vagy, hogy milyen kommentek olvashatóak velük kapcsolatban, elemzi az eredményeket a BGF oktatója. Ugyanakkor döntő többségük véli úgy, „ami nincs az interneten, az nem is létezik”, ennek megfelelően még azok is hagynak tudatosan nyomot magukról, akik kevés információt szeretnének kiadni.
A BGF Kutatóközpontjának kutatása szerint ugyanakkor az Y generáció tagjai különösen ügyelnek a magánszféra védelmére, ezért is törekednek gyakran a „rejtőzködésre”. Többségük már rendelkezik valamilyen negatív tapasztalattal, amely velük, vagy a környezetükben élőkkel történt: jellemzően ide sorolják a fényképek megtévesztő felhasználását, azaz, amikor közösségi oldalakra feltöltött fotójukat mások használják fel, politikai vagy felnőtt tartalmú oldalakon. Ezeket az identitáslopásokat kevesebb adat és kép feltöltésével próbálják megelőzni.
Fotó: sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?