Természetes labilitás
- Dátum: 2013.05.22., 15:51
A kismamák közel 70-80 százalékára jellemző a terhesség alatti labilisabb érzelmi állapot, ez természetesnek is nevezhető, a cél az, hogy a hangulatváltozások normális kereteken belül maradjanak.
A gyakran emlegetett hormonális változások valóban nagy szerepet játszanak a terhesség alatt, vagy a szülés után megjelenő felfokozott érzelmi állapot kialakulásában. De még mielőtt a hormonok szintjére vezetnénk vissza a kérdést, érdemes egy globálisabb nézőpontot is megemlíteni! Ugyanis a témában az is fontos kérdés, hogy a kismamák hogyan viszonyulnak saját, megváltozott állapotukhoz. A terhesség nem egy szép kifejezés, hiszen eleve kissé pejoratív, de sokan valóban teherként élik meg ezt az állapotot. Főleg ilyen esetekben csaphatnak át a hangulatváltozások depresszióba.
Kiindulópont mindenképpen az, hogy a kismama hogyan éli meg a terhességet. Olyan perspektívába érdemes helyezni a terhességet, amelyben helyet kap ennek az állapotnak a különlegessége és örömtelisége, ugyanakkor nem kell végsőkig idealizálni sem. Vagyis az esetleges nehézségeket is bele kell kalkulálni.
A női hormonok változása elengedhetetlen feltétele a terhességnek és a szülésnek, és ez valóban hangulatváltozásokkal is jár. Emellett a stressz hormon, a kortizon szint is megnő a terhesség alatt. Érdekesség, hogy ez a változás nem jelent stressz terhelést a kismama számára, sőt kevésbé lesz érzékeny a külső stresszorokra. Ami mégis stressz lehet és komolyabb változásokat is indukálhat a kismama érzelmi állapotában, azok a saját aggasztó gondolatok és félelmek.
Nem olyan éles a határ a jogos aggodalmak (például a szülővé válás kapcsán) és a patológiás szorongás között, ahogyan az sem egyértelmű mikor válik a lehangoltság depresszióvá. A szüléshez és terhességhez kapcsolódó hangulati zavarok közül a leggyakoribb a szülés utáni depresszió, mely a szülések 10-15 százalékában fordul elő. Sajnos sokszor nem ismerik fel, mivel a kimerültség, az idegesség, vagy éppen a lustaság álarcában jelentkezik.
A terhesség alatti vagy a szülés utáni depresszió és pánikbetegségek kialakulását valószínűsíti a válás, a családi támogatottság hiánya, a nem kívánt terhesség valamint a nem kielégítő anyagi helyzet is. Figyelmeztető jel lehet, ha valaki elhanyagolja a terhes gondozást, és nem akar tudomást venni megváltozott állapotáról. Rizikó tényezőt jelent még a családban előfordult erőszak vagy a kismamára még a terhesség előtt jellemző depresszióra való hajlam.
Fotó:
sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?