Menü

Természetes labilitás

  • Dátum: 2013.05.22., 15:51

A kismamák közel 70-80 százalékára jellemző a terhesség alatti labilisabb érzelmi állapot, ez természetesnek is nevezhető, a cél az, hogy a hangulatváltozások normális kereteken belül maradjanak.

A gyakran emlegetett hormonális változások valóban nagy szerepet játszanak a terhesség alatt, vagy a szülés után megjelenő felfokozott érzelmi állapot kialakulásában. De még mielőtt a hormonok szintjére vezetnénk vissza a kérdést, érdemes egy globálisabb nézőpontot is megemlíteni! Ugyanis a témában az is fontos kérdés, hogy a kismamák hogyan viszonyulnak saját, megváltozott állapotukhoz. A terhesség nem egy szép kifejezés, hiszen eleve kissé pejoratív, de sokan valóban teherként élik meg ezt az állapotot. Főleg ilyen esetekben csaphatnak át a hangulatváltozások depresszióba.

Kiindulópont mindenképpen az, hogy a kismama hogyan éli meg a terhességet. Olyan perspektívába érdemes helyezni a terhességet, amelyben helyet kap ennek az állapotnak a különlegessége és örömtelisége, ugyanakkor nem kell végsőkig idealizálni sem. Vagyis az esetleges nehézségeket is bele kell kalkulálni.

A női hormonok változása elengedhetetlen feltétele a terhességnek és a szülésnek, és ez valóban hangulatváltozásokkal is jár. Emellett a stressz hormon, a kortizon szint is megnő a terhesség alatt. Érdekesség, hogy ez a változás nem jelent stressz terhelést a kismama számára, sőt kevésbé lesz érzékeny a külső stresszorokra. Ami mégis stressz lehet és komolyabb változásokat is indukálhat a kismama érzelmi állapotában, azok a saját aggasztó gondolatok és félelmek.

Nem olyan éles a határ a jogos aggodalmak (például a szülővé válás kapcsán) és a patológiás szorongás között, ahogyan az sem egyértelmű mikor válik a lehangoltság depresszióvá. A szüléshez és terhességhez kapcsolódó hangulati zavarok közül a leggyakoribb a szülés utáni depresszió, mely a szülések 10-15 százalékában fordul elő. Sajnos sokszor nem ismerik fel, mivel a kimerültség, az idegesség, vagy éppen a lustaság álarcában jelentkezik.

A terhesség alatti vagy a szülés utáni depresszió és pánikbetegségek kialakulását valószínűsíti a válás, a családi támogatottság hiánya, a nem kívánt terhesség valamint a nem kielégítő anyagi helyzet is. Figyelmeztető jel lehet, ha valaki elhanyagolja a terhes gondozást, és nem akar tudomást venni megváltozott állapotáról. Rizikó tényezőt jelent még a családban előfordult erőszak vagy a kismamára még a terhesség előtt jellemző depresszióra való hajlam.

Fotó:
sxc.hu

Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.

A család, mint biztos háttér

A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.

Az állásinterjú mint próbatétel

Az állásinterjú, sőt már a munkakeresés is sokakban feszültséget, szorongást generáló élethelyzet. Miért olyan stresszes szituáció ez a legtöbbünk számára? Miért befolyásolhatja – ha akár csak rövid ideig is – önértékelésünket egy sikertelen felvételi beszélgetés élménye? Ebben az írásban az állásinterjúkkal kapcsolatos negatív és stresszes gondolatokról tudhatunk meg többet.

Burnout szindróma: a kiégés tünetei, megelőzése és kezelése

A burnout szindróma, azaz kiégés a modern társadalom egyik leggyakoribb és legveszélyesebb problémája. A tünetegyüttes, amely mind a fizikai, mind mentális és érzelmi egészségünket fenyegeti.

ADHD vagy csak túl sok inger? Hol húzódik a határ?

Ha az ADHD, vagyis a figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar kerül szóba, a legtöbb embernek rögtön egy rendkívül aktív, fókuszálni képtelen, örökmozgó, viselkedési zavaros kisfiú jut az eszébe – nagyon sokáig ilyen kép élt ugyanis a fejekben. Azonban a probléma lányokat és nőket is érinthet, csak a gyerekek nem mindig ugyanazokat a tüneteket mutatják és a jellemzők sok személyre ráhúzhatóak.