Beszélni is kell róla: Kriston Andrea prűdségről és szeméremről

Sokan úgy vélik, prűdnek lenni egyszerűen színészkedés: aki prűd, csupán nagyzolásból kerül minden szexualitást érintő témát. De például nagyanyánk is prűd a neveltetése miatt? Vagy a szomszéd, aki mindig templomba jár, és a vallása miatt nem beszél a szexről? Aki prűd, lenézi azt, aki szerinte nem prűd. Valóban ennyit jelent ez a négybetűs szó? Mi van akkor, ha ennél súlyosabb okok állnak a prüdéria mögött? Egyáltalán, ki a prűd, és mi választja el tőle az egészséges szemérmet? Kriston Andreát kérdeztük a témában.

– A prűdség ott kezdődik, ha valaki önmagával és/vagy a társával annyira szégyenlős, hogy nem mer fontos, intim témákról beszélni – magyarázza Kriston Andrea, aki intim torna tréningjein rengeteg hasonló nővel találkozik nap mint nap. – Ez ugyanúgy működik, mint amikor fogyni vagy hízni szeretnénk, és megkérnénk valakit, hogy a kedvünkért zsírosabban vagy egészségesebben főzzön. A szex ugyanúgy része életünknek, mint az evés, és ebben is mindenki mást szeret. Ezt meg kell tudni fogalmazni. Sokan mondják: „tudod, erről nem beszélni kell, hanem csinálni”- íme, ez már maga a prűdség!

– Miért fontos a beszéd?

– Fontos, hogy a probléma, amin változtatni szeretnénk, tudatosuljon bennünk. A tudatosítás első lépése, hogy felismerem az érzéseimet, aztán átélem, kifejezem azokat. Feszültségoldó hatása lehet, ha megtanuljuk kimondani gondjainkat.

– Akkor tehát prűd az, aki nem tud nyíltan beszélni partnerével a szexről?

– Nem biztos. Ha valakinek a társa zárkózott, ott fontos, hogy az illető magával szemben legyen teljesen elfogadó, önmagával folytasson folyamatos párbeszédet. Nagyobb a gond, ha egy kapcsolatban ez már egyéni szinten sem történik meg. Például egy férfi a tréningemen azt kérdezte tőlem, hogy muszáj-e őszintének lenni a társunkhoz? Mondtam neki, nem, de a tested úgyis jelezni fog. Ha ugyanis nincs kimondva a gond, mindig van következmény, ami adott esetben testi tünetet, betegséget produkál.

– A Kriston Intim Torna című könyvedben arról írsz, hogy mi, magyar nők túlzottan is alkalmazkodók vagyunk, tehát nem vállaljuk fel magunkat. Igaz ez?

– Igen, de máshol is negatívan él a köztudatban a nemcsak anyaságával, hanem erotikájával is foglalkozó nő. Ha megnézzük az arab országokat, ott társadalmi, vallási eszközökkel nyomják el női szenvedélyt, mert az kicsapongáshoz, a család egységének felbomlásához vezethet. Ez persze rányomja bélyegét minden nő gondolkodására, és hozzájárulhat nemiségünk negatív megítéléséhez. Pedig az egészséggel és örömmel megélt erotikának családvédő szerepe is lehet, hiszen két ember intim összetartozását segíti elő, arról nem is beszélve, hogy az ilyen minta szerint nevelkedő gyerekek később maguk is teljesebb, boldogabb párkapcsolatban élhetnek majd.

– Tehát gyerekkorunkban eldől, miképp gondolkodunk később a szexről?

– Természetesen, hiszen kéthetes korunktól termelődnek bennünk nemi hormonok, és már a magzat is felfedezi testének örömadó érintését. Fontos, hogy ne keltsünk a gyerekben bűntudatot, ha saját testével ismerkedik, hiszen ez a későbbiekben egy tabu-testrész kialakulásához vezethet, és az örömhöz, örömszerzéshez való jogát csorbíthatjuk. Ha például nevet adunk az intim testrésznek és az önkielégítésnek, akkor később sem lesz szégyenérzete, és elősegítjük saját nemi szerepének sikeres megélését. Hiszen szexuális önismeret nélkül nincsen szexuális társismeret sem.

– Mi van, ha valaki átbillen a ló túlsó oldalára? Ha például a gyerek mindenki előtt kényezteti magát, vagy disznóvicceket kezd mesélni az óvodában?

– Fontos az irányítás és a következetesség: a gyereket rá lehet nevelni arra, hogy ne mások előtt csinálja. A szexről pedig nem mindegy, hogyan beszélünk: ne váljunk közönségessé felnőttként sem! Tiszteljük magunkban a Szabad Nőt annyira, hogy megmaradunk titokzatosnak. Őrizzük meg a szemérem sejtelmes, megtartó erejét, hiszen ez a misztikum tesz minket csábítóvá és vonzóvá a másik nem szemében!

Forrás:
www.eharmonia.hu

Fotó:
sxc.hu