Együttélés kontra házasság
- Dátum: 2013.06.12., 13:18
„Mikor lesz végre esküvő?” Gyakran nyaggatják a már hosszú évek óta együtt élő párokat a rokonok, ismerősök. A különböző statisztikákat figyelve megállapítható, hogy egyre kevesebben választják a hagyományos családmodellt. Magyarországon pedig jelenleg már egymillió embert érint az élettársi kapcsolat.
Vadházasság – mondogatták régen a papírok nélkül élő párokra e cseppet sem hízelgő kifejezést. Ma már sokkal inkább megengedőbb a társadalom, és jobban tolerálja az élettársi kapcsolatot, mint évtizedekkel ezelőtt. Az európai tendenciához hasonlóan hazánkban is jelentősen csökkent a házasulandó kedv az elmúlt másfél évtizedben. A KSH adatai szerint az 1970-es években Magyarországon az élettársi viszonyok aránya a házassági kapcsolatokhoz képest 2,1 százalék volt, ez 2001-ben csaknem 10, 2005-ben pedig már 12,2 százalékra nőtt.
Ma már minden harmadik új kapcsolat élettársinak tekinthető. A szociológusok ennek okát elsősorban a megváltozott, felgyorsult világgal magyarázzák, hiszen minden eddiginél fontosabb a párok életében az egzisztencia megteremtése, és a karrier. Különösen a húszas éveikben járó fiatalok, illetve a már egyszer vagy többször elvált személyek döntenek a papír nélküli együttélés mellett. Sokan eddig is úgy tartották, az ásó, kapa, nagyharang nélküli kapcsolat nem sokban tér el a házasságtól. Voltak, akinek szabadságot jelentett, míg másokat feszélyezett az ilyen viszony.

- Éltem együtt egy lánnyal, de inkább azért, hogy kipróbáljam, működőképes-e a kapcsolat – meséli a 30 éves Szabó Ervin. – Gyorsan beigazolódott, hogy képtelenek lennénk jó házasságra, így szétmentünk. Erre tartom alkalmasnak a papírok nélküli együttélést, jobb, mintha fiatalon át kellene élni a válási procedúrát. A jelenlegi barátnőmmel is vállalkozunk a „próbaházasságra”, de mindenképpen szeretnénk esküvőt. Ha gyerekem születne, megalázónak tartanám, hogy a névviselés miatt különböző papírokat, apasági nyilatkozatokat kelljen aláírnom.
- Mi a házasság előtt nem költözhettünk össze, családtagjaink ellenezték a vadházasságot – ezt már Jákó Szilvitől tudjuk meg. – Előbb volt az esküvőnk, utána rendeztük csak be közös otthonunkat. Ez nem jelentett gondot, hiszen az együtt töltött 6 év során már megismertük egymást a párommal. Nem is féltünk a házasságtól. Persze, az együttélés az elején több kompromisszummal járt. Néhány hónap alatt azonban teljesen összecsiszolódtunk.
A hivatalosan megpecsételt kapcsolatok sem biztos, hogy hosszabb életűek lesznek, mint az együttélések – derül ki szintén a statisztikából.
A KSH adataiból az is látható, hogy a melyik életkorban, illetve a kapcsolat milyen fázisában történik a legtöbb válás. A férfiak esetében a 25-29 év közötti szakasz az egyik legveszélyesebb. Gyakran döntenek a búcsú mellett a 30-34 éves kor közötti urak is. A nőknél 20-24 éves korban válnak el a legtöbben, őket követik a 25-29 évesek. Gyakran mennek szét kapcsolatok a bizonyos 7. évben. Több élethelyzet is megnehezítheti a kapcsolatot. Dr. Horváth Ildikó pszichológus szerint, ha az összeköltözés zökkenőmentesen zajlott, a következő akadályt a baba megérkezése jelentheti. A férfiak ilyenkor úgy érezhetik, hogy háttérbe szorulnak. Gyakran okoz válságát a túlzottan sok munka, az önmegvalósítási vágy. Szintén jelentős mérföldkő, ha a gyerekek kirepülnek a családi fészekből, és a párok ismét magukra maradnak.
Forrás:
www.eharmonia.hu
Fotó:
sxc.hu
Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?
Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?