Szerepek a szexualitásban
- Dátum: 2013.07.08., 12:05
Ha a párkapcsolatunkra gondolunk, milyen érzéseink támadnak? Szívesen beszélünk róla, vagy inkább panaszkodunk? Kiszállnánk belőle, vagy azt kívánjuk, bárcsak örökké tartana?
Divatos arról beszélni, hogyan valósítsuk meg önmagunkat. A határokat széttéptük, és az a legfontosabb, hogy nekünk legyen jó. Nem számít, ki mit gondol, és persze lehet, hogy az eszközök sem számítanak a végső cél eléréséhez. Végül az önmegvalósítás egy ördögi kört rajzol, ami magával ránt, és nincs többé kiszállás.
A szexualitás is az önmegvalósítás eszköze lett. Elsősorban örömszerzésre, szerelmi beteljesülés élményére használjuk, és elfelejtettük, hogy eredeti rendeltetése az lenne, hogy a teljes és fenntartás nélküli önátadást, egyenlőséget megéljük. Nem mindegy tehát, kivel osztjuk meg szexuális intimitásunkat, hiszen ez az a hely, ahol sebezhetőségünket félelemmentesen felvállalhatjuk. Egymás előtt levetkőzve, megmutatva, kik is vagyunk valójában.

A természetben minden úgy van megalkotva, hogy legyen ellentétes párja, ami által szüntelen kiegyensúlyozhatják egymást. Oxigén-szén-dioxid, fent-lent, hideg-meleg, bőség-szűkölködés. A nő és a férfi két ellentétes módon működő ember a szexualitásban is. Egyik sem élvezhetne előnyt a másik rovására. Akkor tudnának testileg-lelkileg beteljesülést, örömöt szerezni önmaguknak, ha figyelembe vennék, mire van szüksége párjuknak. Kutatások igazolták, hogy a nők elsősorban a gyengéd érintést, simogatást, az ezek által kiváltott gondolatokat, érzelmeket részesítik előnyben, míg a férfiak vágyát a vizuális látvány kelti fel.
A párkapcsolatok további problémája a megfelelő ismeret és a kommunikáció hiánya. A párok félnek kimondani mire vágynak, vagy ha kimondják, az inkább veszekedés, vádaskodás; vagy nem is tudják, mit akarnak, ezért nem is kezdeményezik a beszélgetést. Így a szexuális vágyak rejtve maradnak, nem tudnak beteljesülni. Mindössze idő és helyzet kérdése, mikor fog felszínre törni. A vége megcsalás vagy válás. Továbbá, ha a párok nem veszik figyelembe egymás bioritmusát, és pl. a férfiak önmagukból kiindulva rendszeresen „letámadják” párjukat a gyors kielégülés reményében, ne gondolják, hogy ez hosszútávon nem bosszulja meg magát.
A különbözőség többek között három fontos dologra szeretne megtanítani. Türelem, önmegtartóztatás, önzetlenség. Ahhoz, hogy együtt éljük meg a mély egyesülést, igazi intimitást, türelmesen oda kell figyelnünk párunk mozdulataira, visszajelzéseire.
Forrás:
www.eharmonia.hu,
Aranyos Zsolt
www.parkapcsolatban.com
Fotó:
sxc.hu
Testsúly és ismerkedés – számít-e a mérleg mutatója?
Az ismerkedés világában sokan úgy érzik, hogy a testsúlyuk meghatározza az esélyeiket. A közösségi média, a reklámok és a különböző szépségideálok azt sugallhatják, hogy csak bizonyos testalkattal lehetünk vonzóak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. Bár a külső megjelenés valóban szerepet játszik az első benyomás kialakulásában, hosszú távon számos más tényező fontosabbá válik egy kapcsolat kialakulásában.
Szokások, amelyek jelezhetik, ha valaki stresszfüggő
A stresszt általában negatív jelenségként tartjuk számon, amely kimeríti a szervezetet, rontja a koncentrációt és hosszú távon egészségügyi problémákhoz vezethet. Mégis léteznek olyan emberek, akik szinte folyamatosan keresik a feszültséget, a sürgető helyzeteket és a kihívásokat. Őket gyakran „stresszfüggőnek” nevezik.
Rumináció - rágódás a mindennapokban
Hát ki ne ismerné az érzést, amikor valami sokszor eszünkbe jut, újragondoljuk, rágódunk rajta, pedig néha egyáltalán nincs a hasznunkra.
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.