Menü

Szerepek a szexualitásban

  • Dátum: 2013.07.08., 12:05

Ha a párkapcsolatunkra gondolunk, milyen érzéseink támadnak? Szívesen beszélünk róla, vagy inkább panaszkodunk? Kiszállnánk belőle, vagy azt kívánjuk, bárcsak örökké tartana?

Divatos arról beszélni, hogyan valósítsuk meg önmagunkat. A határokat széttéptük, és az a legfontosabb, hogy nekünk legyen jó. Nem számít, ki mit gondol, és persze lehet, hogy az eszközök sem számítanak a végső cél eléréséhez. Végül az önmegvalósítás egy ördögi kört rajzol, ami magával ránt, és nincs többé kiszállás.

A szexualitás is az önmegvalósítás eszköze lett. Elsősorban örömszerzésre, szerelmi beteljesülés élményére használjuk, és elfelejtettük, hogy eredeti rendeltetése az lenne, hogy a teljes és fenntartás nélküli önátadást, egyenlőséget megéljük. Nem mindegy tehát, kivel osztjuk meg szexuális intimitásunkat, hiszen ez az a hely, ahol sebezhetőségünket félelemmentesen felvállalhatjuk. Egymás előtt levetkőzve, megmutatva, kik is vagyunk valójában.

A természetben minden úgy van megalkotva, hogy legyen ellentétes párja, ami által szüntelen kiegyensúlyozhatják egymást. Oxigén-szén-dioxid, fent-lent, hideg-meleg, bőség-szűkölködés. A nő és a férfi két ellentétes módon működő ember a szexualitásban is. Egyik sem élvezhetne előnyt a másik rovására. Akkor tudnának testileg-lelkileg beteljesülést, örömöt szerezni önmaguknak, ha figyelembe vennék, mire van szüksége párjuknak. Kutatások igazolták, hogy a nők elsősorban a gyengéd érintést, simogatást, az ezek által kiváltott gondolatokat, érzelmeket részesítik előnyben, míg a férfiak vágyát a vizuális látvány kelti fel.

A párkapcsolatok további problémája a megfelelő ismeret és a kommunikáció hiánya. A párok félnek kimondani mire vágynak, vagy ha kimondják, az inkább veszekedés, vádaskodás; vagy nem is tudják, mit akarnak, ezért nem is kezdeményezik a beszélgetést. Így a szexuális vágyak rejtve maradnak, nem tudnak beteljesülni. Mindössze idő és helyzet kérdése, mikor fog felszínre törni. A vége megcsalás vagy válás. Továbbá, ha a párok nem veszik figyelembe egymás bioritmusát, és pl. a férfiak önmagukból kiindulva rendszeresen „letámadják” párjukat a gyors kielégülés reményében, ne gondolják, hogy ez hosszútávon nem bosszulja meg magát.

A különbözőség többek között három fontos dologra szeretne megtanítani. Türelem, önmegtartóztatás, önzetlenség. Ahhoz, hogy együtt éljük meg a mély egyesülést, igazi intimitást, türelmesen oda kell figyelnünk párunk mozdulataira, visszajelzéseire.

Forrás:
www.eharmonia.hu,
Aranyos Zsolt
www.parkapcsolatban.com

Fotó:
sxc.hu

Mit jelent a tudatos jelenlét, és miért érdemes gyakorolni?

Nagyon sokat hallani azt, hogy mennyire fontos a tudatos hójelenlét az életünk minden területén, de ez vajon mit jelent és miért van szükségünk rá?

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?