Menü

Az önállóság útján

Gyermekeink a szocializáció első lépéseit a bölcsödében, óvodában teszik meg. Azt azonban nem minden szülő tudja, hogy a kicsiknek bizony türelem és idő kell ahhoz, hogy a megváltozott élethelyzetet megszokják és kezeljék. A bölcsődei, óvodai beszoktatás időszaka ez.

A bölcsőde, az óvoda minden gyermek számára egy új élethelyzetet jelent. A beszoktatás némelyeknél igen könnyen megy, másoknál pedig hetekig is eltart. Mire kell figyelnünk, hogyan tehetjük könnyebbé a kicsinek ezt az időszakot - ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A bölcsődék, óvodák évente egyszer nyílt napot tartanak, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a környezettel, a gondozó- és óvónőkkel, a leendő pajtásokkal is. Mindenképpen használjuk ki ezt a lehetőséget, hiszen a gyermek a beszoktatás időszakában már nem idegenként lép be az intézménybe, könnyebben feltalálja magát, ha ismerős környezet és ismerős arcok fogadják. Érdemes ezen kívül is többször is felkeresni az ovit és a bölcsit is, mert a gyerekek ösztönösen megérzik, milyen gondozó-, vagy óvónőre van szükségük.

Fontos, hogy a szülő pozitívan állítsa be az óvodát, ahol új és érdekes dolgok, játékok, új pajtások várnak a csemetére. Az anyuka és apuka jó példával járjanak elöl, vagyis ne bizonytalankodjanak, azt lássa rajtuk a gyerkőc, maximálisan megbíznak az óvónőben, az óvodában. A magabiztosság a beszoktatás alatt is nagyon fontos, hiszen nehezebb az elválás, ha a kicsi azt látja, anya is szomorú, sőt sír. Ilyenkor csak megnehezítjük a gyerekünk és az óvónők dolgát is.

Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a beszoktatás nem megy egyik-napról a másikra. Hagyjunk időt a picinek, ne sürgessük, viszont két-három hétnél tovább semmiképpen se húzzuk, mert félreértheti a gyerek a szituációt, könnyen azt gondolhatja, anya és apa mindig ott lesz vele és csak naponta egy-két óráig tart az óvoda.

Ha nehéz az elválás, engedjük, hogy a csemete magával vigye a kedvenc játékát, cumiját, esetleg a rongyiját, vagy valami aprócska tárgyat, ami anyáé és vele lehet.

Mivel 1,5-2 éves kor után a gyerekek igenis élvezik a közösséget, az önállóságot, ezért próbáljunk arra törekedni, hogy a szocializáció rögös útján megkönnyítsük az első lépéseket. Igyekezzünk könnyen levehető ruhákat és cipőket vásárolni neki, ami megkönnyíti az életét és sikerként élheti meg az önállóság első vidám napjait.

Fotó:
sxc.hu

Nem kell vagyonokat költeni: így lesz a gyerekszobából tökéletes tanulósarok

Az iskolakezdés közeledtével nemcsak a tanszerek és az új ruhák beszerzésére érdemes gondolni. A gyerekszobának is új szerepet kell betöltenie: a játék, a pihenés és az alvás mellett helyet kell adnia a tanulásnak, a könyveknek, a füzeteknek és sok esetben a számítógépnek is. Jó hír, hogy ehhez nem szükséges teljes szobafelújítás. Néhány praktikus, pénztárcabarát változtatással kényelmes és jól használható tanulósarok alakítható ki.

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.

Ezért betegszik meg több gyermek az óvoda- és iskolakezdés után

Az ősz beköszöntével szinte minden családban ismerőssé válik a köhögés, az orrfolyás vagy éppen a torokfájás. Az óvoda- és iskolakezdést követő hetekben ugyanis látványosan megszaporodhatnak a légúti fertőzések a gyermekek körében.

A logopédia fontossága – Nem csak a szép beszéd miatt számít

A kommunikáció életünk egyik legfontosabb része. Már kisgyermekkorban meghatározza, hogyan tudjuk kifejezni az érzéseinket, a gondolatainkat és a szükségleteinket, később pedig az iskolai és munkahelyi sikerességben, valamint a társas kapcsolatainkban is fontos szerepet kap.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.