Az önállóság útján
- Dátum: 2013.09.19., 15:00
- beszoktatás, bölcsőde, gyerekközösség, magabiztos szülő, óvoda, szocializáció
Gyermekeink a szocializáció első lépéseit a bölcsödében, óvodában teszik meg. Azt azonban nem minden szülő tudja, hogy a kicsiknek bizony türelem és idő kell ahhoz, hogy a megváltozott élethelyzetet megszokják és kezeljék. A bölcsődei, óvodai beszoktatás időszaka ez.
A bölcsőde, az óvoda minden gyermek számára egy új élethelyzetet jelent. A beszoktatás némelyeknél igen könnyen megy, másoknál pedig hetekig is eltart. Mire kell figyelnünk, hogyan tehetjük könnyebbé a kicsinek ezt az időszakot - ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A bölcsődék, óvodák évente egyszer nyílt napot tartanak, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a környezettel, a gondozó- és óvónőkkel, a leendő pajtásokkal is. Mindenképpen használjuk ki ezt a lehetőséget, hiszen a gyermek a beszoktatás időszakában már nem idegenként lép be az intézménybe, könnyebben feltalálja magát, ha ismerős környezet és ismerős arcok fogadják. Érdemes ezen kívül is többször is felkeresni az ovit és a bölcsit is, mert a gyerekek ösztönösen megérzik, milyen gondozó-, vagy óvónőre van szükségük.
Fontos, hogy a szülő pozitívan állítsa be az óvodát, ahol új és érdekes dolgok, játékok, új pajtások várnak a csemetére. Az anyuka és apuka jó példával járjanak elöl, vagyis ne bizonytalankodjanak, azt lássa rajtuk a gyerkőc, maximálisan megbíznak az óvónőben, az óvodában. A magabiztosság a beszoktatás alatt is nagyon fontos, hiszen nehezebb az elválás, ha a kicsi azt látja, anya is szomorú, sőt sír. Ilyenkor csak megnehezítjük a gyerekünk és az óvónők dolgát is.
Mindenképpen tartsuk szem előtt, hogy a beszoktatás nem megy egyik-napról a másikra. Hagyjunk időt a picinek, ne sürgessük, viszont két-három hétnél tovább semmiképpen se húzzuk, mert félreértheti a gyerek a szituációt, könnyen azt gondolhatja, anya és apa mindig ott lesz vele és csak naponta egy-két óráig tart az óvoda.
Ha nehéz az elválás, engedjük, hogy a csemete magával vigye a kedvenc játékát, cumiját, esetleg a rongyiját, vagy valami aprócska tárgyat, ami anyáé és vele lehet.
Mivel 1,5-2 éves kor után a gyerekek igenis élvezik a közösséget, az önállóságot, ezért próbáljunk arra törekedni, hogy a szocializáció rögös útján megkönnyítsük az első lépéseket. Igyekezzünk könnyen levehető ruhákat és cipőket vásárolni neki, ami megkönnyíti az életét és sikerként élheti meg az önállóság első vidám napjait.
Fotó:
sxc.hu
Kenguruzás: amikor a test közelsége életet ment
A koraszülött babák ellátása az orvostudomány egyik legérzékenyebb területe, ahol minden apró döntés hosszú távú következményekkel járhat. Magyarországon is minden tizedik gyermek idő előtt érkezik a világra, és ilyenkor nemcsak az életben maradás esélye, hanem a későbbi fejlődés minősége is azon múlhat, milyen gondoskodást kap az első napokban, hetekben.
Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek
A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.