Kötődés az apához
A gyermek világrahozatalát megelőző kilenc hónap alatt, az anya és a magzat olyan szimbiózisban él, amely kétségtelenül a kötődés egyik legnagyobb foka, mind fizikailag mind lelkileg. Vajon ez eleve meghatározza, hogy az apáknak a gyermek kötődési viszonyulásában a legtöbb esetben csak másodlagos szerep jut?
Igazolt tény, hogy a világ legtöbb társadalmában az anyák sokkal több időt töltenek a csecsemővel, mint az apák, vagy bármely más felnőtt. Ez alapján indokolt is, hogy a csecsemők fejlődésével kapcsolatban legtöbbször az anyák szerepére összpontosítunk.
Ha viszont mégsem akarjuk annyira egyoldalúan vizsgálni a gyermek társas környezetét, érdemes az apákhoz való kötődésre jellemző mintákat is szemügyre venni.
Egy régebbi amerikai vizsgálat szerint, az apák képesek ugyanolyan érzékenyen reagálni például a gyerekek evési ritmusára, mint anyák (és a gyerek felé kezdeményezett interakciók gyakoriságában sem volt különbség a két nem között).
Valójában a környezeti hatások, például kulturális minták és szokások befolyásolják leginkább a nemi különbségeket a kötődési mintában. Azokban a társadalmakban ugyanis, ahol az apák (kulturális minta alapján) is nagyobb szerepet vállalnak a gyereknevelésben, és sok időt töltenek gyermekükkel, a két szülőhöz való kötődés hasonló lesz.
Tehát ha egy apa sok időt tölt gyermekével, gyengéden és játékosan bánik vele, akkor a gyerek erősen fog kötődni hozzá is. Az apa és a gyerek közötti kötődést a környezeti hatásokon kívül, persze az apa és a gyerek személyiségjegyei is befolyásolják. Az összefüggések persze társadalmakként eltérőek lehetnek, de például: van, ahol a kisfiúk biztonságosabban kötődnek, ha az apa extrovertált, nyitott, kedves és összhangban van szülői szerepével.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.