„ Elviselni egymást szeretetben”

A fenti mondat akár a jelszava is lehetne a többgenerációs családmodellben élők számára. A régen általánosnak számított együttélési forma (több generáció együttélése) a mai világban sem szokatlan, különböző okokból egyre többen választják ezt a lehetőséget.

És itt mindjárt meg is kell állnunk egy pillanatra. Ugyanis lényeges kérdés, hogy több generáció összeköltözése lehetőség, vagy kényszer. Sokan anyagi problémák miatt döntenek mellette, de még ilyen esetben sem mindegy, hogy kényszerként, vagy előnyökkel járó saját választásként tekintünk rá.

Abban bizonyosan sokan egyetértenek, hogy a többgenerációs családmodellnek előnyei és hátrányai egyaránt vannak szinte minden esetben. Erőforrásként funkcionálva a segítség széles változatait jelentheti tagjai számára. Ugyanakkor próbára teszi a családtagok alkalmazkodási képességét, és számos konfliktus helyzetet teremt ez a fajta együttélési forma.

Érdekesség, hogy a pszichológusok szerint egyre több olyan esettel találkoznak, ahol például egy pár problémájának hátterében a több generáció együttéléséből származó konfliktus áll. Ha szükséges rossznak érezzük, és nem látjuk a pozitívumait, akkor valóban megkeserítheti a családtagok közötti kapcsolatot.

A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a helyzetet nehezítheti, ha például egy elakadt leválási folyamat van a háttérben. Az érzelmi leválás elakadása (akár a szülő, akár a gyerek részéről) különösen problémássá teheti az együttélést. Mivel ilyen esetekben nem tisztázottak a családi alrendszerek határai, és a szerepek sem. Többgenerációs családmodellben is fontos, hogy az úgy nevezett kiscsaládoknak legyen saját autonómiája, döntési területe és belső intim világa. 

Fotó:
pixabay.com