Az állattartás boldogít?

Állatot sok okból tarthatunk, de amikor például hobbiból fogadunk be egy kisállatot, akkor attól általában azt várjuk, hogy jó hatással lesz életünkre. A motiváció sokszor önző, magányosak vagyunk, szeretetre vágyunk, vagy csak szeretnénk gondoskodni valakiről.

Sokszor tapasztaljuk, hogy egy- egy kisállat milyen jó hatással van az idősebb emberekre is. Egy állat befogadása csökkentheti a magány érzését, és sok esetben új motivációs forrást jelent az élethez, a mindennapokhoz. Látjuk, hogy az amúgy már világtól elszigetelt idős emberek számára, új feladatot jelent egy állat gondozása. Mozgásra, aktivitásra ösztönöz, és ad egy keretet (etetés, sétáltatás, játék) a mindennapoknak.

A tudomány azonban rácáfol arra, hogy az állattartás minden esetben egyértelműen „csodaszerként” hatna. Érdekes, hogy az állatszeretetnek is vannak genetikai alapjai, ezért a hatásrendszer nem feltétlenül egyirányú.

Sok esetben tényleg tetten érhető az állattartás pozitív hatásai. Nem hiába olyan sikeresek a különböző állatterápiák sem. Mégis újabb kutatások szerint önmagában az állattartás nem boldogít, egyéb más tényezők, például emberi kapcsolataink függvénye is, hogy milyen szerepet tölt be életünkben egy házi kedvenc. Az állattartás és az élettel való elégedettség közötti összefüggés tehát jóval bonyolultabb. Azt figyelték meg, hogy általában az egyedül élőknél jelent pozitív hatást egy házi állat, de ez általában akkor igaz például, amikor az illető elvált.

Vagyis tényleg bonyolult összefüggésekről van szó. A cél nem az elrettentés, hanem, hogy hangsúlyozzuk, hogy az állattartásnak is egy tudatos vállalásnak kell lennie, mely során a következményeket nem szabad egyoldalúan felmérni. Motivációnktól, személyiségünktől, és emberi kapcsolatainktól is függ, hogy az állattartás milyen hatással lesz életünkre.

Fotó:
pixabay.com