Menü

Miért is kávézunk?

  • Dátum: 2013.11.25., 21:36

A reggel elképzelhetetlen kávé nélkül. Az ébredezéshez, a készülődéshez, a nekiinduláshoz, az új naphoz. Kávézni jó. Azért, ahogy a kanalat kevergetjük a habos, illatos italban, hogy feloldódjon a cukor, azért, ahogy az első kortyot ízlelgetjük, és azért, ahogy együtt lehetünk.

A kávézás a mi családunkban egyfajta szeánsz. Reggel és legtöbbször délután is. A kávé hozzátartozik a mindennapjainkhoz. Persze ezzel nemcsak mi vagyunk így, hiszen a kávé a világ legismertebb itala, amiből évről évre egyet többet fogyaszt az emberiség.

Kávézni jó. És nemcsak azért, mert a kávénak számos jótékony hatása van a szervezetre. Mert például kutatók igazolták, hogy a rendszeresen kávézókat nagy százalékban elkerüli a kettes számú cukorbetegség, a májrák, vagy a Parkinson kór. És nem is azért, mert a koffein kicsit felpörgeti az embert a nap kezdetén, elűzi a fáradtságot, serkenti az idegrendszert, az anyagcserét, az emésztést. Egyszerűen kávézni jó. Főleg azért, amit Csitáry-Hock Tamás is mond: „ Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”

És valahogy így lettem én is a kávézás szerelmese. Mert ennek itt nálunk, idehaza hagyománya van. Ahogy reggel (és délután) kávézunk. Kezdetben szép csendben. Szinte egymáshoz sem szólva. Csupán a kanál halk csörrenése hangzik, ahogy hozzáér a pohár széléhez a cukor kevergetése közben. Újságot lapozgatva, híreket hallgatva kezdődik a nap, indul az életünk. Aztán rájövünk, kettesben is jó, de hármasban még jobb. Csak nem olyan csöndes. És óvni kell a poharat, hogy ki ne boruljon. No meg a nádcukrot, mert azzal meg sokkal finomabb. Kávézni jó, mégha nem is jut idő az újság lapozgatására, a hírek hallgatására, de jóval mozgalmasabb, hangosabb. Múlik az idő. A nádcukrot nyírfacukorra cserélem. A kávéfőző is új. Krémesebb, lágyabb kávét főz. Kettőnknek. A másik kettő pedig sertepertél körülöttünk, reggelit kér, kergetőzik, olykor visít, sír, máskor rötyög, kacag, s kéri a habot a kávé tetejéről. Vége a csöndnek, a nyugalomnak. Csak a kávé a régi. No és mi ketten.

Fotó:
pixabay.com

Az idősödés megélése

Minden életszakasz egy krízis, amely az arra a korra jellemző változási pontok pozitív megélésével magában hordozza az új életszakaszba lépés lehetőségét. A szakirodalom
orvosi értelemben 60-65 éves korra teszi az időskor kezdetét.

Az érzelemszabàlyozás módszerei

Például hosszú kihagyás után (és ennek most sokak életében lehet aktualitása) újra emberek közé, társaságba kell mennünk. Akkor is, ha ez sosem ment könnyen, ha mindig is némi szorongás társult hozzá és győzködni kellett magadat például egy szombat esti összejövetel kapcsán, hogy ’érdemes elmenni, jól fogom magam érezni…’.

Longevity, holisztikus szemlélet, egészségtudatosság

A tudatos fogyasztók, életmódváltók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészségtudatos életmódra a hosszú teljes élet, azaz a longevity elérése érdekében, melynek jelenleg az egyik fő kihívása az egészséges étrend kialakítása.

Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája

„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.