Menü

Hogyan legyünk magabiztosak?

Sokan úgy gondolják, hogy a magabiztosság adottság, vagyis valaki vagy olyan, vagy nem. Ez abszolút tévhit, a magabiztosság tanulható, a lényege, hogy sikerélményeinket és negatív tapasztalatainkat tudatosan és megfelelően értékeljük.

Ha sok pozitív visszajelzést kapunk, akkor azt nem olyan nehéz önbizalmunk szolgálatába állítani. De mi a helyzet a kritikákkal, negatív megjegyzésekkel? Nos, az is egy kihívás, hogy kezeljük ezeket, és csak a szükséges jelentőséget tulajdonítsuk nekik. Ha ez sikerül, akkor ezzel megint csak önbizalmunkat edzettük, erősítettük. Itt érdemes megjegyezni, hogy az is gondot okozhat, ha valaki csak a negatív visszajelzéseket hajlamos figyelembe venni. Ez a negatív szelekció téves információt küld az önismeretünk számára, ami hosszú távon alacsony önértékeléshez, bizonytalansághoz vezet.

A siker és a magabiztosság nem feltétlenül járnak „kéz a kézben”. Vannak, akik sikereik ellenére folyamatosan hibáikra koncentrálnak. Nekik is szükségük van arra, hogy „tanulják” a magabiztosságot. És ennek ellentéte is igaz. Vagyis tapasztalhatjuk azt is, hogy valaki hibái és kudarcai ellenére is nagyon magabiztos. Ez helyes hozzáállás, hiszen nem a tökéletesség a cél, mindenki követ el a hibákat. Ha a negatív tapasztalatokat megtanuljuk nem általánosítani egész személyiségünkre nézve, akkor fejlődhetünk igazán, ami szintén a magabiztosság irányába hat.

Fontos lépés, hogy minden kis célunkkal tisztába legyünk, és tudatosítsuk magunkban, ha ezeket elértük. Ne hasonlítgassuk magunkat másokhoz, inkább igyekezzünk feltérképezni önmagunkat. Ha gyengeségeinket túlzottan felnagyítjuk, akkor könnyen kishitűvé válhatunk, ami ugye a magabiztosság ellentéte. Tanuljuk meg kezelni, és életünkbe integrálni kudarcainkat, de lényeges hogy büszkének is tudjunk lenni saját magunkra.

Persze a magabiztossághoz szükség van az énhatékonyság-, és a kompetenciaérzéshez. Tehát erőfeszítésekre is szükség van, és néha bizony ki kell menni a frontvonalra, vagyis az életbe, ahol aztán a hasznát is vehetjük majd a megszerzett magabiztosságnak.

Fotó:
pixabay.com

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.