Menü

Az értékes hajdina

Régen a szegények egyik eledelének tartották, ma már viszont azok fogyasztják, akik odafigyelnek a táplálkozásukra és az egészségükre. Az Őrségben és a Felső-Tisza vidékén hatalmas területeken termelik a hajdinát, azonban egyelőre itthon mégsem használják túl sokan.

A hajdinát a népnyelv pohánkának is hívja. Hivatalosan a keserűfélék családjába tartozik, azonban a szakértők is inkább a gabonafélékhez sorolják. Érdekes, kúp alakú termését nyersen, pörkölve, főzve fogyaszthatjuk, ám megőrölve, lisztként a gluténérzékenyek számára is beilleszthető az étrendbe.

Igen értékes vitaminforrásnak tekinthetjük, E, B1, B2 és P-vitamin tartalma jelentős. Utóbbi miatt különös figyelmet fordíthatunk neki, hiszen a P-vitamin nagyban hozzájárul az érrendszerben megtalálható kötőszövetek erősítéséhez, sőt a vénás megbetegedések megelőzésében, illetve gyógyításában is komoly szerepet játszik.

Ásványi anyagokban gazdag: kálcium, magnézium, vas, réz, cink tartalma különösen magas.

A hajdina több tízezer kilométert megjárt, mire eljutott Európába. A középkor közepéig gyakorlatilag itt ismeretlen volt, őshazája Ázsia középső részén található. Innen került Japánba, Kínába, majd a török hódítóknak köszönhetően a XVI. században Európába. A legkomolyabb európai hajdina termelő Németország és Oroszország, valamint a lengyelek. Ezekben az államokban mindennapos ételként tartják számon, nemcsak köretként, kásaként, hanem még leves betétként is használják, sőt a lisztjéből lepényt, kenyeret, spagettit, egyéb tésztaféléket, palacsintát, pogácsát is készítenek. Fontos, hogy különböző krónikus betegségek miatt diétázók számára is remek alternatívát biztosít. Például a dietetikusok szerint a májbetegek, magas vérnyomásban, cukorbetegségben szenvedők, illetve a gluténérzékenyek számára is remek lehetőség a fehér liszt kiváltására.

Hazánkban nem sok helyen termelik, csak az Őrségben, a Felső-Tisza vidékén akadnak hatalmas területek a hajdina számára, ám ezek nagy részét külföldre exportálják.

A hajdinát azok számára is ajánlják, akik egyszerűen csak szeretnének egészségesebben élni, de akár a vastagbél daganat megelőzésében is fontos szerepe van. Fogyasztásával meggátolhatjuk a székrekedést is, sőt a sugárterápia okozta egészségkárosodás regenerálódásában is jelentős befolyással bír.

Fotó:
pixabay.com

Alumínium a szervezetben

Sokféle anyaggal találkozik a szervezetünk életünk során, ilyen az alumínium is, nagyon oda kell figyelni, hogy ne halmozzuk fel a szervezetünkben.

A méhek természetes csodaszere: ezért fogyasztanak egyre többen propoliszt

A természet patikája számos olyan kincset rejt, amelyet már évszázadok óta használnak az emberek az egészség megőrzésére. Ezek közé tartozik a propolisz is, amelyet sokan a méhek egyik legértékesebb ajándékának tartanak. Nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak ehhez a természetes anyaghoz.

Mennyi só is végül is az annyi? – amit a sóhiányról tudni érdemes

Az tudjuk, hogy a túlzott sófogyasztás nem egészséges, na de az sem, ha túl keveset viszünk be, mert sóhiányunk lesz, és éppenséggel ez sem jó.

Probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok – mikor melyikre van szükség?

Az utóbbi években egyre többet hallani a bélflóra egyensúlyának fontosságáról, és ezzel együtt három kulcsfogalomról: probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok. Bár gyakran együtt említik őket, szerepük eltérő, és nem mindegy, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni.

A fermentálás újra hódít

Egyre többen nyúlnak vissza a hagyományos konyhai technikákhoz, és a fermentálás ismét reneszánszát éli. Ez az egyszerű módszer nemcsak tartósítja az ételeket, hanem természetes módon támogatja az emésztést és az általános egészséget is. Nem véletlen, hogy a fermentált finomságok újra helyet kérnek maguknak a mindennapi étrendben.