Újra felfedezte a világ az amarántot

Különböző régészeti kutatások igazolják, hogy Dél-Amerikában nagyjából öt-hatezer éve is termesztették már az amarántot, azonban a XVI. századi nagy földrajzi felfedezések után a spanyol hódítók betiltották. Az amerikai kontinensen a 70-es években vették elő újra, s most már Európában és hazánkban is reneszánszát éli.

Az amarántot úgynevezett pszeudogabonának nevezik. Biológiailag a szegfűfélék családjába sorolták be. A növény legtöbb részét értékes tápanyagként használják: leveleit, amelyek a spenóthoz hasonlítanak leginkább, nyersen és főzve is elkészítik, míg a magját pirítva, puffasztva, pattogtatva, extrudálva, őrölve is alkalmazható a konyhában.

Az amaránt a legősibb kultúrnövények egyike, azonban vagy négy évszázadra eltűnt a köztudatból. Ennek oka a spanyol, portugál hódítások voltak, akik a dél-amerikai őslakosok számára betiltották az amaránt termesztését, mivel ősi rituálékhoz is felhasználták. Csak a legeldugottabb falvakban merték tovább termeszteni és használni. Aztán a 70-es években újra felfedezte a világ az amarántot. A kutatók alapos tanulmányozásnak vetették alá és ráébredtek, rendkívül értékes tápanyag. Ettől kezdve rohamosan terjedt el újra világszerte és Európában, főleg Németországban és Ausztriában hatalmas földeken termesztik.

A hagyományos gabonákkal ellentétben az amaránt szénhidrát tartalma jóval kisebb, viszont sokkal több fehérjét, rostot, zsírt és ásványi anyagot, nyomelemet, vitamint találhatunk benne. Fontos tulajdonsága, hogy gluténmentes, így aztán a diétázók, reform étrendet folytatók is örömmel színesítik vele táplálkozásukat.

A kutatások kimutatták ötször több vasat, négyszer több cinket, hétszer több kálciumot tartalmaz, mint a hagyományos gabonafélék. Ezen kívül magnéziumban, mangánban is gazdag, sőt B1, E és C-vitamin tartalma is jelentős.

Azért is értékes, mert sok lizin található benne, amely kulcsszerepet játszik az izomépítésben és a regenerálódásban is, megakadályozza az érelmeszesedést, és a rákos sejtek kialakulását is meggátolja. Az amerikai őslakosok ezeken kívül lelki és testi erőt fokozó növénynek tartották, amely segít megőrizni az elme frissességét is.

Fotó:
wikipédia