Menü

Rendrakás a fejünkben

Ahhoz, hogy minőségileg változtatni tudjunk életünkön, az igény felismerése után, a fejünkben való rendrakással kell kezdenünk.

Nem könnyű folyamatról van szó, de hókuszpókuszra sincs szükség. A rendetlenséget fejünkben az emésztő, mérgező gondolatok okozzák, melyeket először fel kell térképezni, hogy a leltár után meg tudjunk szabadulni tőlük.

Ilyen negatív gondolatok kapcsolódhatnak például az aggódáshoz, amikor ez az érzelmi állapot állandósul, és szükséges, elvárt tulajdonságként jelenik meg. Sokszor találkozhatunk azzal a mintával, mely szerint az aggódás (például: szülői) a szeretet kifejezése. Ehhez kapcsolódik az a szemlélet (mely külső és belső elvárásként egyaránt megjelenhet), hogy ha nem aggódsz eléggé, nem is vagy jó anya, testvér, feleség… Valójában azonban az aggódás sokszor öncélú, és nem más, mint a hatalmaskodás és a kontroll eszköze. Az aggódás minden érintett féltől hosszú távon energiát von el, amely negatív érzelmekkel, viselkedéssel jár és gátolja a kapcsolatok minőségi változását.

A szorongás is az emésztő gondolatok körébe tartozik. Olyan típusú félelem, melynek nincsen tárgya, ezért mindenre kiterjedővé tud válni. Szorongásaink érzelmi, és viselkedésbeli elfojtásokról szólnak, és szintén nagyon gátló hatással vannak életünkre (önfejlődésünkre).

Mikor pedig ítélkezünk (vagy pletykálunk) másokról, mindig jusson eszünkbe, hogy ezek az ítéletek rólunk is szólnak. A másokban észlelt, felismert hibák, a mi ügyeink is. Főleg akkor éljünk gyanúval, amikor mások megítélését fokozott érzelmi töltettel tesszük, ilyenkor minden bizonnyal „magunkkal” van feladatunk.

Egyik „energiavámpír” gondolatból következik a másik, a sor végtelennek tűnik. Hiszen az emésztő gondolatok között sorakozik még: a félelem, a befejezetlen ügyek, a játszmák és a közömbösség sem jó tanácsadója életünknek. De ha mindezek tudatosulnak bennünk, akkor már félúton járunk… Ne halogassuk a rendrakást, hiszen már pusztán a „leltár” is komoly felszabadító hatással lehet ránk!

Fotó:
pixabay.com

Régebbi „traumák”

Az ember élete során számos olyan dolog történik, ami a későbbi életére hatással van. Nem csupán azért, mert a következményei a jövőben is megnyilvánulhatnak, hanem azért is, mert a személyiségformáláshoz szorosan hozzá tartoznak ezek az élmények. Előfordulhat, hogy valamilyen történésnek vagy jelenségnek hosszú ideig nem tulajdonítunk semmi jelentőséget, mégis érezni fogjuk a hatását később.

Újra a szülőkkel lakni

Az otthon lakás szembesíti az embert egy csomó dologgal, hogy honnan jött, kitől mit örökölt, miért lett olyan, amilyen. Ezeken nem kell nagyon gondolkodni. Elég felvenni egy katonazöld nadrágot, egy türkizkék mackófelsőt, felhúzni a kertészkesztyűt, majd kint meglátni apukámat pontosan ugyanezekbe a színekbe öltözve gyomlálás közben.

A párkapcsolat gyilkosai

Az igazság az, ahol feltételhez van kötve a boldogság és a szeretet, az nem párkapcsolat, hanem egyenlőre működő érdekkapcsolat, jól menő üzleti vállalkozás, ahol jelen pillanatban mindkét fél engedményeket tesz, tűr ezt meg azt annak érdekében, hogy ne kelljen szinglivé válnia újra.

Érdemes-e megváltozni mások kedvéért?

: Egy bizonyos fokú simulékonysággal mindnyájan rendelkezünk. Ez azt szolgála, hogy a társadalomban, mint egységben akkor is megálljuk a helyünket, ha bizonyos csoportok működése a mi elveinkkel és mentalitásunkkal nem egyezik meg. De hogy meddig éri meg simulékonynak lenni, és mi az a fok, amely már inkább káros, mint hasznos, azt nagyon nehéz felfedezni.

Tehetség – hogyan bánjunk vele?

A tehetség, mint általános fogalom, igen széles körben értelmezhető. Lehet azoknak a készségeknek és képességeknek az összessége, melyek a birtokunkban vannak, esetleg kiválóan fejlődnek, s általuk magasabb szintekig is eljuthatunk. De érthetünk alatta egy olyan részterületet, amelyen a többinél nagyobb sikereket tudunk elérni