Rendrakás a fejünkben
- Dátum: 2014.02.17., 08:21
- aggódás, emésztő gondolatok, félelem, szorongás, változás, változtatni életünkön
Ahhoz, hogy minőségileg változtatni tudjunk életünkön, az igény felismerése után, a fejünkben való rendrakással kell kezdenünk.
Nem könnyű folyamatról van szó, de hókuszpókuszra sincs szükség. A rendetlenséget fejünkben az emésztő, mérgező gondolatok okozzák, melyeket először fel kell térképezni, hogy a leltár után meg tudjunk szabadulni tőlük.
Ilyen negatív gondolatok kapcsolódhatnak például az aggódáshoz, amikor ez az érzelmi állapot állandósul, és szükséges, elvárt tulajdonságként jelenik meg. Sokszor találkozhatunk azzal a mintával, mely szerint az aggódás (például: szülői) a szeretet kifejezése. Ehhez kapcsolódik az a szemlélet (mely külső és belső elvárásként egyaránt megjelenhet), hogy ha nem aggódsz eléggé, nem is vagy jó anya, testvér, feleség… Valójában azonban az aggódás sokszor öncélú, és nem más, mint a hatalmaskodás és a kontroll eszköze. Az aggódás minden érintett féltől hosszú távon energiát von el, amely negatív érzelmekkel, viselkedéssel jár és gátolja a kapcsolatok minőségi változását.

A szorongás is az emésztő gondolatok körébe tartozik. Olyan típusú félelem, melynek nincsen tárgya, ezért mindenre kiterjedővé tud válni. Szorongásaink érzelmi, és viselkedésbeli elfojtásokról szólnak, és szintén nagyon gátló hatással vannak életünkre (önfejlődésünkre).
Mikor pedig ítélkezünk (vagy pletykálunk) másokról, mindig jusson eszünkbe, hogy ezek az ítéletek rólunk is szólnak. A másokban észlelt, felismert hibák, a mi ügyeink is. Főleg akkor éljünk gyanúval, amikor mások megítélését fokozott érzelmi töltettel tesszük, ilyenkor minden bizonnyal „magunkkal” van feladatunk.
Egyik „energiavámpír” gondolatból következik a másik, a sor végtelennek tűnik. Hiszen az emésztő gondolatok között sorakozik még: a félelem, a befejezetlen ügyek, a játszmák és a közömbösség sem jó tanácsadója életünknek. De ha mindezek tudatosulnak bennünk, akkor már félúton járunk… Ne halogassuk a rendrakást, hiszen már pusztán a „leltár” is komoly felszabadító hatással lehet ránk!
Fotó:
pixabay.com
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.