Menü

Sokat harcoltak a bódító fűszerért

Ma már fura elképzelni, hogy egy-egy ritka növény, vagy fűszer kereskedelméért évszázadokig tartó, ádáz harcok, háborúk zajlottak szárazföldön és vízen egyaránt. Így volt ez a gyógyászatban és az élelmiszeriparban is hasznosított szerecsendió esetében is.

A szerecsendióról először is fontos leszögezni, hogy nem dió. A szerecsendiófa szárított magva a szerecsendió, magköpenye pedig a szerecsendió-virág.

A növény eredete sokáig nagyon titokzatos, sőt, titkos volt. Az ázsiai kereskedők ugyan eljuttatták Európába, ám sok információt nem voltak hajlandóak megosztani a vásárlókkal. Akik pedig akadtak bőven, a szerecsendió a gyógyászatban és az asztalon, fűszerként is kedvelt volt. A magot szárítva, vagy őrölve használták, és még a magköpenyt, azaz a szerecsendió-virágot is hasznosították. A gyógyászatban többek között emésztésserkentésre, étvágynövelésre, fejfájásra, gyomorbántalmakra alkalmazták, a táplálkozásban pedig a levesektől a halételekig rengeteg mindent ízesítettek és ízesítenek vele.

Az ára természetesen magas volt, így nem csoda, hogy ádáz harc ment a kereskedelméért. A Csendes-óceánt egyre inkább feltérképező európaiak megtalálták a szerecsendió „forrását”. A 16. századtól a portugálok, aztán a hollandok tették rá a kezüket a Fűszer-szigetekhez tartozó egyik kis szigetcsoport értékes terményére. Később az angolok is beszálltak a küzdelembe, kereskedtek vele, ők eleinte más helyszínről szerezték be az alapanyagot, de később a holland területért háborúztak. Természetesen azt el lehet képzelni, hogy ez a kereskedelem, mit jelentett az őslakosok számára. A monopóliumnak aztán az vetett véget, hogy a növény számos helyen megtelepedett, Indában, Amerikában és Afrikában is elkezdtek nagy tételben foglalkozni vele.

Ma is számos területen hasznosítják tulajdonságait, többek között a kozmetikai iparban és az italgyártásban is. Érdekesség, hogy illóolajának fő összetevője, a miriszticin mérgező, nagyobb mennyiségben halálos is lehet. Egy időben alacsonyabb kategóriájú kábítószerként is használták.

Fotó:
pixabay.com

A sokoldalú rozmaring

A rozmaringot legtöbbünk a konyhából ismeri, azonban ez a növény igencsak sokszínűen felhasználható. Azon kívül, hogy isteni fűszerként funkcionál húsokhoz, gyógynövényként is nagyon régóta ismert, belsőleg és külsőleg is alkalmazható sokféle egészségügyi probléma esetén.

Melyik sófajta a legegészségesebb?

Bár fontos a szervezetünknek, nagy mennyiségben mégsem ajánlott a fogyasztása. Miért van ez így, és melyik fajta mire való, melyiket érdemes fogyasztani? Nézzük a legegészségesebb sófajtákat!

Mit kell tudni az inozitról?

Az inozit a B-vitaminok csoportjába tartozik, melynek szorongásoldó hatást tulajdonítanak, és egyes vélemények szerint kiváló altatószer is. Szerepe van az idegek ingerület-továbbításában és a zsírok szervezeten belüli transzportjában. Szöveteinkben, például a májban, a vesében glükózból (szénhidrátból) keletkezik. Nagy mennyiségben tárolja a gerincvelő, az az agyfolyadék, az agy, innen erős leterheltség mellett felhasználásra kerül.

Az acerola jótékony hatásai

Számos makro- és mikrotápanyag forrása, biológiailag aktív fitokemikáliákat tartalmaz, fitonutriensekkel és más antioxidánsokkal van tele, ami elegendő ok arra, hogy fogyasztása a napi rutin részévé váljon.
Ne feledjük: ez a gyümölcs harmadik a sorban a legtöbb természetes C-vitamint tartalmazó növények között.

Mit kell tudnunk a B9 vitaminról?

A B9-vitamin egyik formájaként ismert folsav az élelmiszerekben természetesen előforduló folát szintetikus változata. A folsav fontos a szervezet számára, mivel szabályozza az új, egészséges sejtek, köztük az oxigént szállító vörösvértestek létrehozását. A szervezet nem képes folsavat előállítani, ezért az egészséges táplálkozás vagy a B9-vitamint tartalmazó étrend-kiegészítők szedése segíthet megelőzni a vérszegénység kialakulását. Általában az élet vitaminjaként emlegetik.