Pozitív gondolkodás, mint életforma
- Dátum: 2014.04.02., 08:01
- boldogság, nehézségek, önértékelés, pozitív gondolkodás
A gondok és a nehézségek elkerülhetetlenek az életben, de hogy mennyire betegítenek meg minket és tesznek boldogtalanná az már saját gondolkodásmódunktól és értékelésünktől függ. Ez a kiindulópontja a pozitív gondolkodásnak, mint életformának.
Valaki ezt ösztönösen is követi, az ilyen emberek, ha tudattalanul is, de felelősséget vállalnak saját életükért, tehát nem csak passzív elszenvedői az élet nehézségeinek.
Agyunk főképp stresszhelyzetekben hajlamos „automata üzemmódra” váltani, ezért fontos, hogy ha ösztönösen nem megy, akkor tanuljuk meg korrigálni berögzült, negatív gondolkodási mechanizmusainkat.
Tipikusan ilyen rossz beállítódás, amikor valaki mindenféle lazítást, pihenést, időpocsékolásnak értékel, mindenféle élvezetet, ami ezzel kapcsolatos a nyugdíjas évekre tartogat. Ez sem más, mint gondolkodásbeli kérdés, hiszen értékelhetjük úgy is, hogy az élet élvezete, a pihenés is hasznos időtöltés. Míg az egyik gúzsba köt, a másik felszabadít a döntés pedig a mienk és nem másoké.
Szintén negatív irányba fordítja gondolkodásunkat, amikor sorozatosan másokat kritizálunk, vádaskodunk, és másokban keressük a hibát. Ha hajlamosak vagyunk erre, akkor itt az ideje az alapos önértékelésnek, mert a bűnbakképzés hátterében mindig saját bizonytalanságok és gyengeségek húzódnak meg.
A pozitív gondolkodás egyik alapja, hogy nem minden esetben mások elvárásait helyezzük a fókuszba. Ez nem egyenlő az önzőséggel, csak éppen nem próbálunk meg mindenkinek megfelelni. Saját érzelmeinkkel, igényeinkkel és szükségleteinkkel kell elsősorban „kapcsolatban” lennünk, ennek megfelelően cselekednünk. Ez az alapja egyébként az integratív, belülről vezérelt, érett személyiségnek is.
Fotó:
pixabay.com
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.