Pozitív gondolkodás, mint életforma

A gondok és a nehézségek elkerülhetetlenek az életben, de hogy mennyire betegítenek meg minket és tesznek boldogtalanná az már saját gondolkodásmódunktól és értékelésünktől függ. Ez a kiindulópontja a pozitív gondolkodásnak, mint életformának.

Valaki ezt ösztönösen is követi, az ilyen emberek, ha tudattalanul is, de felelősséget vállalnak saját életükért, tehát nem csak passzív elszenvedői az élet nehézségeinek.

Agyunk főképp stresszhelyzetekben hajlamos „automata üzemmódra” váltani, ezért fontos, hogy ha ösztönösen nem megy, akkor tanuljuk meg korrigálni berögzült, negatív gondolkodási mechanizmusainkat.

Tipikusan ilyen rossz beállítódás, amikor valaki mindenféle lazítást, pihenést, időpocsékolásnak értékel, mindenféle élvezetet, ami ezzel kapcsolatos a nyugdíjas évekre tartogat. Ez sem más, mint gondolkodásbeli kérdés, hiszen értékelhetjük úgy is, hogy az élet élvezete, a pihenés is hasznos időtöltés. Míg az egyik gúzsba köt, a másik felszabadít a döntés pedig a mienk és nem másoké.

Szintén negatív irányba fordítja gondolkodásunkat, amikor sorozatosan másokat kritizálunk, vádaskodunk, és másokban keressük a hibát. Ha hajlamosak vagyunk erre, akkor itt az ideje az alapos önértékelésnek, mert a bűnbakképzés hátterében mindig saját bizonytalanságok és gyengeségek húzódnak meg.

A pozitív gondolkodás egyik alapja, hogy nem minden esetben mások elvárásait helyezzük a fókuszba. Ez nem egyenlő az önzőséggel, csak éppen nem próbálunk meg mindenkinek megfelelni. Saját érzelmeinkkel, igényeinkkel és szükségleteinkkel kell elsősorban „kapcsolatban” lennünk, ennek megfelelően cselekednünk. Ez az alapja egyébként az integratív, belülről vezérelt, érett személyiségnek is.

Fotó:
pixabay.com