Menü

Pozitív gondolkodás, mint életforma

A gondok és a nehézségek elkerülhetetlenek az életben, de hogy mennyire betegítenek meg minket és tesznek boldogtalanná az már saját gondolkodásmódunktól és értékelésünktől függ. Ez a kiindulópontja a pozitív gondolkodásnak, mint életformának.

Valaki ezt ösztönösen is követi, az ilyen emberek, ha tudattalanul is, de felelősséget vállalnak saját életükért, tehát nem csak passzív elszenvedői az élet nehézségeinek.

Agyunk főképp stresszhelyzetekben hajlamos „automata üzemmódra” váltani, ezért fontos, hogy ha ösztönösen nem megy, akkor tanuljuk meg korrigálni berögzült, negatív gondolkodási mechanizmusainkat.

Tipikusan ilyen rossz beállítódás, amikor valaki mindenféle lazítást, pihenést, időpocsékolásnak értékel, mindenféle élvezetet, ami ezzel kapcsolatos a nyugdíjas évekre tartogat. Ez sem más, mint gondolkodásbeli kérdés, hiszen értékelhetjük úgy is, hogy az élet élvezete, a pihenés is hasznos időtöltés. Míg az egyik gúzsba köt, a másik felszabadít a döntés pedig a mienk és nem másoké.

Szintén negatív irányba fordítja gondolkodásunkat, amikor sorozatosan másokat kritizálunk, vádaskodunk, és másokban keressük a hibát. Ha hajlamosak vagyunk erre, akkor itt az ideje az alapos önértékelésnek, mert a bűnbakképzés hátterében mindig saját bizonytalanságok és gyengeségek húzódnak meg.

A pozitív gondolkodás egyik alapja, hogy nem minden esetben mások elvárásait helyezzük a fókuszba. Ez nem egyenlő az önzőséggel, csak éppen nem próbálunk meg mindenkinek megfelelni. Saját érzelmeinkkel, igényeinkkel és szükségleteinkkel kell elsősorban „kapcsolatban” lennünk, ennek megfelelően cselekednünk. Ez az alapja egyébként az integratív, belülről vezérelt, érett személyiségnek is.

Fotó:
pixabay.com

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.