Menü

Hiperaktivitás: összetettebb probléma, mint gondolnánk

Sokszor használják a hiperaktivitás fogalmát, a nyugtalan, mozgékony gyerekekre. Pedig ennél jóval komplexebb problémáról van szó, hátterében többféle végrehajtó funkció zavara húzódhat meg, ezért több szempontból is befolyásolja az iskolai viselkedést és a teljesítményt is.

Körülbelül a gyerekek 6-8 százalékát érinti ez a viselkedészavar, amely felnőttkorra általában megszűnik, de a tünetek közül a figyelemzavar illetve az impulzivitás többnyire továbbra is megmarad.

Önmagában egy nagyobb fokú impulzivitás még nem feltétlenül jelent komplex viselkedészavart, bár tény hogy ezek a gyerekek több figyelmet igényelnek, és energikusabb odafordulást a szülők részéről.

Egy figyelemhiányos hiperaktivitási zavar azonban komolyabb tünetekkel és következményekkel jár. A dekoncentráltság motoros nyugtalansággal társul, valamint erőteljes impulzivitással. A koncentrálási nehézségek, a túlmozgásos tünetek, illetve a lobbanékonyság, megfontoltság hiánya a viselkedés szabályozás diszfunkcionális működésére utal.

Ha ez a típusú komplex viselkedészavar fennáll, akkor számos úgynevezett végrehajtó funkció zavara is meghúzódhat a háttérben. Idetartozik például a célirányos viselkedéstől kezdve a tervezésen, belső szabályozáson és munkamemórián át, a mentális struktúrák kialakítása és változtatása is. Ezek a funkciózavarok pedig a következő hétköznapi feladatok elvégzésénél mutatkoznak meg: feladatok szervezése, idő követése, rangsorolás, fontossági sorrendek kialakítása, összpontosítás. Ehhez pedig szorosan kapcsolódik a rossz, nem elégséges iskolai teljesítmény, amely a frusztráció kezelésében jelentkező problémákkal társulva még szociális, kapcsolati nehézségeket is okoz.

Persze azért a drasztikus, súlyos eseteken kívül széles skálán mozog az a fajta személyiség illetve viselkedés, amit a köznyelv általában egységesen hiperaktivitásnak tulajdonít. Ezért fontos a mérlegelés, a legfontosabb hogy a tünetek milyen mértékben nehezítik meg az alkalmazkodást, és az életkorhoz képest milyen gyakorisággal illetve intenzitással jelentkeznek. 

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.