Mi a baj az étolajjal?

Ismerjük az okát annak, hogy miért nem javasolják a lelkiismeretes dietetikusok, életmód-tanácsadók az étolaj fogyasztását? Tévedés azt hinni, hogy azért, mert jobban hizlal a többinél.

Az étolaj kalória- és zsírtartalma szinte teljesen megegyezik mondjuk az olívaolaj, vagy a kókuszzsír értékeivel. 100 grammban kb. 900 kcal található mindegyik esetén. Sajnos az étolaj és a kókuszzsír, valamint pálmazsír is nagyrészt telített zsírokat tartalmaz, ez az oka annak, hogy károsítják a keringési rendszert, és magas koleszterin-szintet okoznak. A telítetlen zsírok sokkal egészségesebbek. Csakhogy van itt egy másik fontos tényező is, ez pedig az étolaj előállítási módja.

 Az étolajat iparilag finomítják, hogy napraforgómagból minél több olajt nyerhessenek ki. És hogy mit használnak ehhez az eljáráshoz? Főként hexánt, ami a benzin és egyes ragasztóanyagok alkotórészeként használt oldószer. Emiatt ragad az étolaj, és mutatkozik lehetetlen küldetésnek lesikálni az edényekről. Vajon mit tesz akkor a szervezetünkkel, az érrendszerünkkel? Bár a hexán robbanásveszélyes anyag, és nagyon egészségtelen, de viszonylag olcsó, ezért nem helyettesítik más oldószerekkel. Ezután az étolaj derítési eljáráson esik át, ettől lesz a színe teljesen átlátszó és kedvező, valamint ettől válik a termék hosszan eltarthatóvá, viszonylag semleges ízűvé.

Valószínűsíthető, hogy ezen vegyi eljárások és anyagok miatt okoz sokaknál azonnali hasmenést az olajban sült ételek fogyasztása még akkor is, ha az étolajat először használták fel.

Ha nem akarunk lemondani a napraforgóolaj fogyasztásáról, idegenkedünk az olívaolajak és egyéb számunkra újszerű olajak használatától, akkor válasszunk hidegen sajtolt napraforgóolajt. Lehet, hogy az ára valamivel drágább a boltokban kapható társainál, és nem megy vele a motor, ha a tankba töltjük (hála Istennek), de mindenképpen egészségesebb, hiszen nem vegyi eljárással nyerik ki a magvak olajtartalmát. 

Fotó:
pixabay.com