Olvassunk a gyermeknek!
A gyerekeknek való felolvasás nem csak időkitöltő program, hanem egy nagyon fontos és szükséges tevékenység. Sok mindent meghatározhat a későbbiekben.
Például azt, hogy viszonyul csemeténk később a könyvekhez, az olvasáshoz, illetve arra is hatással lehet, mekkora szókincse fejlődik ki.
Az olvasást már egészen pici korban elkezdhetjük. Persze a legtöbb szülő egy néhány hetes, vagy hónapos csecsemőnek általában nem vesz elő könyvet, csak beszél hozzá, ami nem baj. Sokat kell beszélni, azonban eljön az idő, amikor érdemes váltani. Fél éves kortól már simán lehet mesét, verset, történeteket olvasni. Hogy ez miért fontos?
Olvasáskor egy sor olyan szót használunk, amit hétköznapi nyelvünkben nem és minél több szóval ismerkedik meg a kicsi, annál nagyobb lesz a szókincse. Óriási különbségek alakulhatnak ki, nem is gondolnánk, de annak, akinek sokat olvasnak a szülei 5-6 éves korára legalább ötször-hatszor nagyobb lehet a szókincse, erősebb a nyelvi készsége, mint azoknak, akik nem kapják meg ezt a segítséget a fejlődéshez.
A betűkhöz, könyvekhez való viszonyulás szempontjából sem mindegy, hogy a szülő hogyan ismerteti meg gyermekével az olvasás világát.
Egyáltalán nem biztos, hogy gyerekünket egyből érdekelni fogja ez a világ. Ha először falakba ütközünk, érdemes olyan történetekkel próbálkozni, amelyek kiváltképp felkeltik kíváncsiságukat, de lehet verses, rímes, játékos mondókákkal is kezdeni. El kell fogadni, hogy a gyerek először biztosan nem lesz képes 10-15 percnél tovább odafigyelni, ezért meg kell tanulnunk értékesen kitölteni ezt az időt. Szótagolva, esetleg hangutánzó szavakat használva olvasnunk úgy, hogy a pici lássa a betűket, a képeket, megfoghassa a könyvet.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.