Menü

A kategorizálás diszkriminációt szül?

A diszkrimináció a társadalmak egyik legnagyobb problémája, amely szinte mindenhol jelen van. Megkülönböztetjük egymást származás, bőrszín, vallás, nemzetiség, vagy szexuális beállítottság szerint, és eszerint kategóriákba sorolják őket. Ami azt illeti, egyre szűkösebb kategóriákba… De vajon jót tesz ez magának a társadalmi együttélésnek?

A fogalmak terjedésével, az önkifejezés lehetőségeivel, az intellektus növekedésével egyetemben egyre több kategória létezik, és egyre inkább tisztában van vele mindenki, hogy ezek közül rá melyek érvényesek. Noha mindenféle jogszabály születik, hogy a diszkrimináció tiltására, mindez önmagában még kevés, és egyre komolyabb társadalmi szemléletformálásra van szükség.

A kategorizálás azonban valamilyen szinten a diszkrimináció melegágya: minél többet foglalkozunk azzal, hogy valakit pontosan besoroljunk, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy más, mint mi, vagy más, mint az átlagos többség. Amennyiben a társadalmi intézkedések, javak elosztása eszerint történik, úgy azt általánosan pozitív diszkriminációnak nevezzük: ha valamilyen hátrányos helyzetű személyt adott kategóriája (pl. nemzetisége, fogyatékossága) szerint kívánunk előtérbe helyezni. Ez azonban sokszor feszültséget szül a háttérben, hiszen a hangsúlyozott előnyben részesítés másvalakiket viszont háttérbe sorol…

A kategorizálás mentén oszlanak csoportokba a gondolkodók, még egyazon valláson, vagy népcsoporton belül is több táborra szakadnak. Éppen ezért hasznosak az olyan szerveződések, amelyek tömöríteni kívánják ezeket a kategóriákat: legyen az ökumenikus egyház, vagy nemzetközi projektek. A diszkrimináció megelőzésének mindig a legjobb módszere a közvetlen megismerés. Amikor az emberek a kategóriák mögé nézhetnek, és megismerhetik magát az embert, a személyes történetet. Pontosan ugyanúgy zajlik ez, mint amikor valaki „utálja” a kutyákat, mert azt gondolja róluk, hogy harapósak, aztán amikor megismerkedik egy édes, bújós ebbel, akkor hirtelen rádöbben, hogy a kutyák szerethetőek, és egyáltalán nem harapnak feltétlenül. Az előítéletek kezelését is ennek mentén érdemes elkezdeni.

Mielőtt pedig úton-útfélen ezernyi kategóriába sorolnánk mindent és mindenkit, nézzünk a tartalom mögé, tekintsük meg az elsődleges információt, magát az embert. 

Fotó:
pixabay.com

Elsősegélymódszerek, amiket érdemes megtanítani a gyerekeknek

Az elsősegélymódszerek elsajátítását nem lehet elég korán kezdeni, vannak módszerek, amiket érdemes megtanítani a kicsiknek is. Mely elsősegélynyújtási módszerek megtanulása fontos már gyerekkorban is?

Hogyan vezess biztonságosan eső esetén

Az elmúlt hétben országszerte rengeteg csapadék leesett, megnehezítve ezzel a közlekedést. Csapadékos időben megváltoznak az útviszonyok, és érdemes óvatosabban vezetni, illetve odafigyelni néhány dologra, ha úgy döntünk ilyen időben is útra kelünk!

Zeneszeretők - A zenehallgatás előnyei és miértje

A velünk és bennünk élő zene már az emberiség kezdete óta a mindennapjaink része. Manapság sokan el sem tudják képzelni az életüket dalok nélkül, mindez nemcsak a hangulatunkra hathat pozitívan, hanem a saját és mások érzelmeinek megértésében is segíthet. Emellett pedig rengeteg pozitív emóció is kapcsolódik a zenehallgatáshoz.

Az internetes csalások veszélyei, megelőzése

Az internetes csalások egyre nagyobb kihívást jelentenek napjainkban, különösen a digitalizáció előrehaladtával sok áldozatot szednek az internetes, vagy éppen telefonos megtévesztések. Ennek formája lehet banki átverés, online vásárlásokkal való visszaélés. A probléma pedig összetett, hiszen nehéz megfogni a csalókat, a tényleges sérelem a virtuális térben történik meg, az áldozatok pedig sokszor önhibából esnek áldozatul. Azonban mit lehet tenni, mit tehet az egyén, és mit tesznek a hatóságok?

Szeptember avagy a vakáció vége

A szeptember kezdete hasonlóan ikonikus, mint az év első napja. Az ősz beköszöntével még akkor is felvesszük a „valóság fonalát”, ha az időjárás még mindig nyárias, a gyerekeknek elkezdődik az iskola, az emberek újult erővel térnek vissza a munkába, új kihívások és friss hobbik után néznek. Az iskolában hozzászoktunk ahhoz, hogy az ősz kezdetével indul el ismét a tanév, és ez az élmény annyira belénk ivódhat, hogy felnőttként is gondolhatunk a szeptemberre új kezdetként, egyfajta nem hivatalos évkezdésként, amit az iskolából viszünk magunkkal.