Menü

Fejlesszük játékosan babánkat!

Az első három életév kiemelkedő fontosságú a gyerekek értelmi fejlődése szempontjából, ezért szülőként ebben az időszakban is már fontos, hogy tervszerűen, tudatosan, de játékosan tanítsuk gyermekünket.

A csecsemő a szülei által megteremtett környezetben szerzi ismereteit önmagáról, különböző tárgyakról, testéről, és képességeiről. A családtagoktól érkező visszajelzések, interakciók bátorítják a csecsemőt a tanulásban, és egyúttal segítik őt a környezet megismerésében és az alkalmazkodásban is.

Nem is gondolnánk, hogy milyen fontos az első három év például a későbbi iskolai eredmények szempontjából. Kutatások szerint ez alatt az időszak alatt lehet leginkább fejleszteni a gyerek jövendő értelmi képességeit,és tanulási potenciálját.

Már egészen kicsi kortól fejleszthetjük babánkat, de nem kell bonyolult dolgokra gondolni, csupán tervezett játékos tevékenységekre, mindig a baba adott képességeihez igazodva. Fontos, hogy teret adjunk a baba önálló tevékenységeinek, ezeket általában ébredés előtt vagy után érdemes „időzíteni”. Ez a tevékenység leginkább a kiságyában történik, ahol önállóan elnézegetheti ágya fölé rakott játékokat. Ilyenkor a baba egyedül próbálgatja képességeit, ez is fontos tanulási tevékenység.

Aztán vannak irányítás nélküli játéktevékenységek, amikor ugyan mi adunk játékokat a baba keze ügyébe, de alapvetően ezekkel egyedül játszik.  A fejlesztő tevékenységek esetében pedig szintén nem kell nagy dolgokra gondolni, de érdemes ezeket ismétlődően, tudatosan beépíteni a baba napi tevékenységi körébe. Egészen pici korban ilyen lehet például, hogy éneklünk, amikor pelenkázzuk, illetve forgatjuk hasáról hátára és fordítva.

Hallását többek között olyan módon is fejleszthetjük, hogy lábára csörgőt teszünk, érzékműködésének fejlődését segítheti a masszázs, az általános fejlődés szempontjából pedig hasznos lehet, ha időnként magunkhoz vesszük, például amikor étkezünk.

Ahogy a baba nő úgy egyre több mindenre lesz képes, ezt figyelembe véve érdemes változtatni a napi tevékenységeket, midig újabb játékokkal bővíteni azt. Kicsi tudatossággal segíthetjük, hogy gyermekünk játékosan tanuljon meg tanulni, ami a későbbi tanulás szempontjából nagyon fontos lehet.

Fotó:
pixabay.com

Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?

Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.