Menü

Fejlesszük játékosan babánkat!

Az első három életév kiemelkedő fontosságú a gyerekek értelmi fejlődése szempontjából, ezért szülőként ebben az időszakban is már fontos, hogy tervszerűen, tudatosan, de játékosan tanítsuk gyermekünket.

A csecsemő a szülei által megteremtett környezetben szerzi ismereteit önmagáról, különböző tárgyakról, testéről, és képességeiről. A családtagoktól érkező visszajelzések, interakciók bátorítják a csecsemőt a tanulásban, és egyúttal segítik őt a környezet megismerésében és az alkalmazkodásban is.

Nem is gondolnánk, hogy milyen fontos az első három év például a későbbi iskolai eredmények szempontjából. Kutatások szerint ez alatt az időszak alatt lehet leginkább fejleszteni a gyerek jövendő értelmi képességeit,és tanulási potenciálját.

Már egészen kicsi kortól fejleszthetjük babánkat, de nem kell bonyolult dolgokra gondolni, csupán tervezett játékos tevékenységekre, mindig a baba adott képességeihez igazodva. Fontos, hogy teret adjunk a baba önálló tevékenységeinek, ezeket általában ébredés előtt vagy után érdemes „időzíteni”. Ez a tevékenység leginkább a kiságyában történik, ahol önállóan elnézegetheti ágya fölé rakott játékokat. Ilyenkor a baba egyedül próbálgatja képességeit, ez is fontos tanulási tevékenység.

Aztán vannak irányítás nélküli játéktevékenységek, amikor ugyan mi adunk játékokat a baba keze ügyébe, de alapvetően ezekkel egyedül játszik.  A fejlesztő tevékenységek esetében pedig szintén nem kell nagy dolgokra gondolni, de érdemes ezeket ismétlődően, tudatosan beépíteni a baba napi tevékenységi körébe. Egészen pici korban ilyen lehet például, hogy éneklünk, amikor pelenkázzuk, illetve forgatjuk hasáról hátára és fordítva.

Hallását többek között olyan módon is fejleszthetjük, hogy lábára csörgőt teszünk, érzékműködésének fejlődését segítheti a masszázs, az általános fejlődés szempontjából pedig hasznos lehet, ha időnként magunkhoz vesszük, például amikor étkezünk.

Ahogy a baba nő úgy egyre több mindenre lesz képes, ezt figyelembe véve érdemes változtatni a napi tevékenységeket, midig újabb játékokkal bővíteni azt. Kicsi tudatossággal segíthetjük, hogy gyermekünk játékosan tanuljon meg tanulni, ami a későbbi tanulás szempontjából nagyon fontos lehet.

Fotó:
pixabay.com

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.