Fekete pedagógia
- Dátum: 2014.12.19., 22:08
- fekete pedagógia, iskolai ártalmak, lelki sérülés, pedagógia, pedagógus
Sokszor egy jó tanár példamutatásának, pozitív személyiségének emléke életünk végéig elkísérhet minket, de bizony a negatív pedagógiai hatások is hosszú távú következménnyel lehetnek életünkre.
Nyilvánvaló, hogy az iskolával összefüggésbe hozni bármilyen személyiségromboló hatást, tabutémának számít, a fekete pedagógia jelenségvilágát azonban mára több kutatás is felszínre hozta. A kifejezés jól érzékelteti a jelenség drámaiságát, hiszen a nevelési folyamatban megjelenő ártalmak létezéséről nehezen veszünk tudomást. Pedig az emberek többsége a jó példák mellett, olyan eseteket is fel tud idézni iskolás korból, melyekre bizony nem jó szívvel emlékezik vissza, mivel azok rövid vagy hosszútávon fennmaradó lelki vagy testi sérülést okoztak bennük.
Sokfélék lehetnek ezek a negatív tapasztalatok is, de vannak gyakori „témák”, mint a megalázás, alulértékelés, előítéletesség, testi-lelki agresszió. A kutatások szerint a fekete pedagógia jelensége a legtöbb esetben a pedagógushoz köthető, tehát az iskolai negatív élmények okozói általában a tanárok.
Vannak olyan esetek, amikor jóindulatú tanári hozzáállás ellenére is negatív pedagógiai hatás érvényesül, például ha a tanár tájékozatlan a tanulói szükségletekkel, igényekkel kapcsolatban. Sérülést okozhat a tanulókban, amikor egy tanár visszaél a helyzetével, de az iskolai ártalmak forrása lehet még a tanári kiégés vagy a pedagógus szakmai tudatlansága is.
A lényeg hogy ezek a negatív élmények rövidtávon kisebb-nagyobb sérüléseket okoznak a diákokban, de az sem ritka hogy hosszú távú következménnyel járnak. Ezek az esetek a diákok önértékelésének elbizonytalanodásához vezethetnek, de az is előfordulhat, hogy a negatív hatás következtében a teljes iskolai világot elutasítja a tanuló. Ez pedig radikálisan csökkentheti az iskolai teljesítmény eredményességét is.
Érdemes tudatosítanunk a témát és beszélni róla, mivel egy nagyon is létező jelenségvilágról van szó, ami mégis a legtöbb esetben latens. Így általában marad az egyéni, magányos megküzdési mód, ki sikeresebben, ki kevésbé sikeresen tudja feldolgozni az őt ért negatív pedagógiai hatásokat.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.