Fekete pedagógia
- Dátum: 2014.12.19., 22:08
- fekete pedagógia, iskolai ártalmak, lelki sérülés, pedagógia, pedagógus
Sokszor egy jó tanár példamutatásának, pozitív személyiségének emléke életünk végéig elkísérhet minket, de bizony a negatív pedagógiai hatások is hosszú távú következménnyel lehetnek életünkre.
Nyilvánvaló, hogy az iskolával összefüggésbe hozni bármilyen személyiségromboló hatást, tabutémának számít, a fekete pedagógia jelenségvilágát azonban mára több kutatás is felszínre hozta. A kifejezés jól érzékelteti a jelenség drámaiságát, hiszen a nevelési folyamatban megjelenő ártalmak létezéséről nehezen veszünk tudomást. Pedig az emberek többsége a jó példák mellett, olyan eseteket is fel tud idézni iskolás korból, melyekre bizony nem jó szívvel emlékezik vissza, mivel azok rövid vagy hosszútávon fennmaradó lelki vagy testi sérülést okoztak bennük.
Sokfélék lehetnek ezek a negatív tapasztalatok is, de vannak gyakori „témák”, mint a megalázás, alulértékelés, előítéletesség, testi-lelki agresszió. A kutatások szerint a fekete pedagógia jelensége a legtöbb esetben a pedagógushoz köthető, tehát az iskolai negatív élmények okozói általában a tanárok.
Vannak olyan esetek, amikor jóindulatú tanári hozzáállás ellenére is negatív pedagógiai hatás érvényesül, például ha a tanár tájékozatlan a tanulói szükségletekkel, igényekkel kapcsolatban. Sérülést okozhat a tanulókban, amikor egy tanár visszaél a helyzetével, de az iskolai ártalmak forrása lehet még a tanári kiégés vagy a pedagógus szakmai tudatlansága is.
A lényeg hogy ezek a negatív élmények rövidtávon kisebb-nagyobb sérüléseket okoznak a diákokban, de az sem ritka hogy hosszú távú következménnyel járnak. Ezek az esetek a diákok önértékelésének elbizonytalanodásához vezethetnek, de az is előfordulhat, hogy a negatív hatás következtében a teljes iskolai világot elutasítja a tanuló. Ez pedig radikálisan csökkentheti az iskolai teljesítmény eredményességét is.
Érdemes tudatosítanunk a témát és beszélni róla, mivel egy nagyon is létező jelenségvilágról van szó, ami mégis a legtöbb esetben latens. Így általában marad az egyéni, magányos megküzdési mód, ki sikeresebben, ki kevésbé sikeresen tudja feldolgozni az őt ért negatív pedagógiai hatásokat.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.