A kézírás személyiségfejlesztő hatása
- Dátum: 2015.02.16., 13:05
- digitális korszak, gondolkodás, grafológia, grafoterápia, informatikai eszközök, írás, íráskép, kézírás, memória, személyiségfejlesztés, személyiségjegy
A digitális korszakban egyre inkább halványodni látszik a kézírás fontossága, sajnálatos módon egyre kevesebbet írunk kézzel. Pedig a kézírásnak komoly személyiségfejlesztő hatása van, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.
A grafológiát szinte mindenki ismeri, melynek révén fontos személyiségjegyeket képesek felfedezni a kézírásunkból. Sok cégnél még mindig jellemző, hogy nem vesznek fel munkavállalót anélkül, hogy a kézírását ne vizsgálták volna meg, ugyanis fontos tényeket árul el rólunk a kézírásunk – és nem is biztos, hogy mindezeknek tudatában vagyunk. Egy grafológiai elemzés tehát sokat segíthet az önismeretben, és megmutathatja a fejlesztendő személyiségterületeket is. Például akinek az írása egybe csúszik, az fokozottan vágyik a közelségre, nehezen veszi észre, ha jelenléte terhes mások számára. Amennyiben valaki a kézírásában megtanul távolságot tartani, úgy ez pozitív hatásként jelenhet meg az életében is, mivel könnyebb lesz megtalálnia azt a távolságot, amely önmaga és környezete számára is kellemes lesz.
A grafoterápia, azaz kézírás-terápia alkalmazott módszer gyerekek, kamaszok esetén, akik valamilyen tanulási, vagy szocializációs nehézséggel küzdenek. Azonban kevésbé ismert, hogy ez a módszer felnőttek esetében is nagyon hatásos! A kézírás ugyanis szorosan kapcsolódik az agyi funkciókkal, a gondolkodással. De már önmagának a kézírásnak is terápiás hatása van, pl. fejleszti az analóg gondolkodást, és az előrelátási képességeket. A digitális korszakban ugyanis, ahol szinte csak géppel írunk, és a betűk mint olyanok nem kapcsolódnak egymással, a gondolkodásunk is töredezettebb lehet, ezáltal nehezebb egy irányba, egyazon dologra folyamatosan koncentrálni. A kézírás ráadásul fejleszti a memóriát – sokkal jobban bevésődik ugyanis az agyunkba az, amit kézzel írtunk le, mint az, amit géppel! A kézírásnál továbbá szükség van arra, hogy előre gondolkodjunk, mivel ott nehezebb valamit átírni, kitörölni, sőt még a helyesírásra is kevésbé kell odafigyelni, hiszen a számítógép ellenőriz helyettünk.
Semmiképp se gondoljuk tehát, hogy a gyerekeknek már nincs szüksége arra, hogy kézírásra tanítsák őket az iskolában. Bizonyított tény, hogy nagyon sok agyi funkció a kézírás-tanítással együtt indul be. De felnőttként se feledjük el használni a kézírásunkat. Bár sokszor kényszerülünk az informatikai eszközök használatára, azért még jegyzetelhetünk kézzel az előadásokon, hagyhatunk üzeneteket a családtagjainknak, írhatunk leveleket, stb. Mindezek értéke ráadásul megnövekszik azzal, ahogy eltűnőben van a kézírás. Sokan számolnak be arról, hogy idővel a kézírásuk lassúbb lesz, írásképük romlik, ahogy egyre kevésbé gyakorolják azt. Ne gondoljuk, hogy mindez nincs hatással a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.