A kézírás személyiségfejlesztő hatása
- Dátum: 2015.02.16., 13:05
- digitális korszak, gondolkodás, grafológia, grafoterápia, informatikai eszközök, írás, íráskép, kézírás, memória, személyiségfejlesztés, személyiségjegy
A digitális korszakban egyre inkább halványodni látszik a kézírás fontossága, sajnálatos módon egyre kevesebbet írunk kézzel. Pedig a kézírásnak komoly személyiségfejlesztő hatása van, gyerekeknél és felnőtteknél egyaránt.
A grafológiát szinte mindenki ismeri, melynek révén fontos személyiségjegyeket képesek felfedezni a kézírásunkból. Sok cégnél még mindig jellemző, hogy nem vesznek fel munkavállalót anélkül, hogy a kézírását ne vizsgálták volna meg, ugyanis fontos tényeket árul el rólunk a kézírásunk – és nem is biztos, hogy mindezeknek tudatában vagyunk. Egy grafológiai elemzés tehát sokat segíthet az önismeretben, és megmutathatja a fejlesztendő személyiségterületeket is. Például akinek az írása egybe csúszik, az fokozottan vágyik a közelségre, nehezen veszi észre, ha jelenléte terhes mások számára. Amennyiben valaki a kézírásában megtanul távolságot tartani, úgy ez pozitív hatásként jelenhet meg az életében is, mivel könnyebb lesz megtalálnia azt a távolságot, amely önmaga és környezete számára is kellemes lesz.
A grafoterápia, azaz kézírás-terápia alkalmazott módszer gyerekek, kamaszok esetén, akik valamilyen tanulási, vagy szocializációs nehézséggel küzdenek. Azonban kevésbé ismert, hogy ez a módszer felnőttek esetében is nagyon hatásos! A kézírás ugyanis szorosan kapcsolódik az agyi funkciókkal, a gondolkodással. De már önmagának a kézírásnak is terápiás hatása van, pl. fejleszti az analóg gondolkodást, és az előrelátási képességeket. A digitális korszakban ugyanis, ahol szinte csak géppel írunk, és a betűk mint olyanok nem kapcsolódnak egymással, a gondolkodásunk is töredezettebb lehet, ezáltal nehezebb egy irányba, egyazon dologra folyamatosan koncentrálni. A kézírás ráadásul fejleszti a memóriát – sokkal jobban bevésődik ugyanis az agyunkba az, amit kézzel írtunk le, mint az, amit géppel! A kézírásnál továbbá szükség van arra, hogy előre gondolkodjunk, mivel ott nehezebb valamit átírni, kitörölni, sőt még a helyesírásra is kevésbé kell odafigyelni, hiszen a számítógép ellenőriz helyettünk.
Semmiképp se gondoljuk tehát, hogy a gyerekeknek már nincs szüksége arra, hogy kézírásra tanítsák őket az iskolában. Bizonyított tény, hogy nagyon sok agyi funkció a kézírás-tanítással együtt indul be. De felnőttként se feledjük el használni a kézírásunkat. Bár sokszor kényszerülünk az informatikai eszközök használatára, azért még jegyzetelhetünk kézzel az előadásokon, hagyhatunk üzeneteket a családtagjainknak, írhatunk leveleket, stb. Mindezek értéke ráadásul megnövekszik azzal, ahogy eltűnőben van a kézírás. Sokan számolnak be arról, hogy idővel a kézírásuk lassúbb lesz, írásképük romlik, ahogy egyre kevésbé gyakorolják azt. Ne gondoljuk, hogy mindez nincs hatással a személyiségünkre!
Fotó:
pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.