Menü

Amikor már az életörömünk is elvész…

Az állandóság hiába jelenti egyben a stabilitást is, hosszú távon önmagában mégsem tesz minket kiegyensúlyozottá. Idővel az állandóság mókuskerékké változik, mely bedarálja lelkünket és testünket egyaránt.

A burn out ma már jól ismert fogalom, de vajon önmagunkon észrevesszük a kiégés jeleit, és van eszköztárunk, amihez nyúlhatunk, ha munkakedvünkkel együtt már életörömünk is odavész?

Sokféle tünettel járhat a burn out, alvászavartól kezdve depresszión át, számos pszichés és fizikai jele lehet a kiégésnek. Ezt az állapotot kiváltó okok ismerete azonban segíthet a kiégés felismerésében.

A túlterheltség, illetve a saját vágyaink, igényeink teljes háttérbeszorítása idővel mindenképpen megbosszulja magát, és könnyen vezethetnek a szindróma kialakulásához. Másokon persze előbb észrevesszük, hogy túlhajszolják magukat, illetve túlzó elvárásoknak akarnak megfelelni, de a saját életünket nézve már kevésbé vagyunk ilyen „felvilágosult tisztán látók”.

És nem is kell feltétlenül túlterheltség ahhoz, hogy elmenjen a munkakedvünk, a változatosság, a felelősség, és a kihívást jelentő új helyzetek hiánya is fásultsághoz, idővel pedig kiégéshez vezethet.

Gyakran fedezhető fel a kiégés mögött, a megfelelési kényszer miatt érzett állandó nyomás. Általában észre sem vesszük, hogy ezek az elvárások mennyire átszövik életünket, és észrevétlenül irányítják tetteinket. Ezért lehet az, hogy amikor nagyon magas szinten akarunk egyszerre több szerepünkben is megfelelni, illetve tökéletesnek lenni, észre sem vesszük, hogy ráléptünk arra az útra, mely idővel az életöröm elvesztéséhez vezet. Hajtunk, dolgozunk, pörgünk, nincs egy perc nyugtunk sem, de ennek gyakorlatilag közben örülünk is, hiszen úszkálunk saját magunk fontosságának tudatában. Ilyenkor ez egyben olyan nagy motivációt is jelenthet, mely következtében túlterhelhetővé is válhatunk, vagyis a végletekig hajszoljuk magunkat, ráadásul látszólag mindezt boldogan tesszük.

Ahogyan eltérőek a kiégés okai és jelei, úgy változó, hogy kinek mi segít a burn out megelőzésében illetve kezelésében. Mindenesetre néha meg kell engednünk magunknak, hogy ne legyünk tökéletesek minden pillanatban, ne a külső elvárások uralják az életünket, hanem mi magunk. Ez persze nem könnyű feladat, de aktív pihenéssel, alkotás örömével, vagy például karrierszünettel tehetünk a kiégés ellen.

Fotó:
pixabay.com

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.

Lehet még szünetet tartani az online világtól?

Képzeld el, hogy egy nap felébredsz, és minden digitális nyomodat eltünteted. Nincs többé Facebook, Instagram, Gmail, YouTube-előzmény vagy keresési múlt. Egyetlen kattintás, és mintha soha nem is léteztél volna az internetes térben. Elsőre talán felszabadítónak hangzik, de a legtöbbünk már a gondolattól is feszültté válik, hiszen minden virtuális kényelmünk kámforrá válna.

Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?

Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.

Amikor a munkahelyen születik szerelmi kapcsolat

A legtöbben a munkahelyükön töltik napjuk nagy részét. Itt szocializálódnak, idegeskednek és oldanak meg problémákat olyan emberekkel, akiket nap mint nap látnak. Nem meglepő, hogy időnként a közös munka többé válik puszta alkalmi kapcsolódásnál. A határ a szakmaiság és a vonzalom között sokszor átjárható, ez bizonyos esetekben nagyon rosszul sül el, néha viszont egy életre szóló szerelem születik belőle.

A hála ereje, a mindennapok gyógyítója

Gondoltál már arra, hogy nem minden alapvető és hogy sokszor csak a negatív dolgokat veszed észre, pedig vannak jó dolgok is? Mennyire vagy a hálás azokért a dolgokért, amik történnek veled?