Mi „gyógyítja” a csecsemő sírást?

Köztudott, hogy a sírás a csecsemők egyetlen kapcsolatteremtő eszköze, mellyel változásokat érhetnek el környezetükben, ha komfort érzetük valami miatt sérül. Bár idővel az anyák érezni kezdik miért sír a babájuk, az első hetekben sok szülő tapasztalja, hogy fogalma sincs miért sír a gyerek, és a vigasztalása is reménytelennek tűnik.

Ilyenkor sok anya magát kezdi el hibáztatni, azért, hogy sír a csecsemő, és akkor is erős az anyai önvád, amikor elsőre nem sikerül megvigasztalni a csemetét. Fontos tudni, hogy a pici babák idegrendszere még fejletlen, ráadásul rengeteg mindenhez kell alkalmazkodniuk, ami rendkívül megterhelő számukra, így főként estére a csecsemők nagyon elfáradnak, és ez sokszor kitartó sírást eredményez náluk.

Ha már úgy érezzük minden lehetséges okra gondoltunk, ami miatt sírhat a kisbabánk, de még mindig nem tudtuk megnyugtatni, nekünk magunknak is le kell higgadnunk. Amennyiben ugyanis a próbálkozásaink ellenére kisbabánk nem hagyja abba a sírást, mi magunk is türelmetlenné válhatunk, amit bizony megéreznek a babák. Legyünk kitartóak, ha azonnal nem is tűnik hatásosnak, mégis maradjunk kisbabánk mellett, ringassuk, simogassuk vagy énekeljünk neki. Amennyiben sikerül nyugodtnak lennünk, a testközelségünk idővel bizonyosan gyógyír lesz kisbabánk sírására. Ha sikerül higgadtnak maradnunk, és szeretettel, türelemmel fordulunk felé, meg fogja érezni és számára is megnyugvást jelent majd. Minden babánál más módszer bizonyul sikeresnek a megnyugtatást illetően, ráadásul ez is egy tanulási folyamat, melyben a szülő és a csecsemő egymásra hangolódnak.

Fontos, hogy nyugodt környezetet biztosítsunk kisbabánk számára, a túlzott jövés- menéshez is hozzászoknak a babák, de akkor ne csodálkozzunk, ha később nem alakul ki a mindenki számára kapaszkodót jelentő napirend. Ettől függetlenül az első hónapokban ne a következetességé legyen a főszerep, hanem inkább a babára való ráhangolódásra, bensőséges együttlétek megteremtésére koncentráljunk. Ha tehát például még nem telt el 3 óra az előző etetés óta, és tudjuk biztosan, hogy kisbabánk nem éhes, de mégis sír és nyugtalan, nem érdemes „következetességből” kihúzni az időt, a szoptatás ugyanis nemcsak a baba éhségét csillapítja, hanem hihetetlenül megnyugtatja, és ellazítja a csecsemőket.

Sokan félnek az elkényeztetéstől is, de az első hetekben ez még nem kulcskérdés, pont ellenkezőleg, kényeztessük kisbabánkat sok érintéssel, ringatással, dajkálással, hogy megnyugtassuk őt. Sok baba ilyenkor csak kézben, vagy a szülőkkel együtt hajlandó aludni és megnyugodni. Az első időszak keményen próbára teszi a szülőket és a kisbabát is, ezért a nevelési elveket hagyjuk későbbre, és igyekezzünk mindent megtenni, hogy kisbabánk biztonságban érezze magát.

Fotó:
pixabay.com