Menü

Túlgondozzuk a gyerekeket, vagy indokolt az óvatosság?

A szülőknek komoly fejtörést okoz, hogy törekedjenek-e a gyermek önállóságra nevelésére, vagy inkább segítsék őt, engedjék-e egyedül iskolába, szórakozni, vagy inkább óvó-féltő gondoskodással taxizzák mindenfelé. Nehéz a döntés, és az arany középút megtalálása.

Sokféle nézőpont létezik. A szülők egy tábora azt mondja, a manapság hallható rémhírek következményeképp nemigen merik engedni a gyerekeket egyedül kószálni. Gyermekrablások, pedofília, és sok más tarkítják a listát, amik miatt az anyukák és apukák inkább plusz terhet vállalnak, és szállítják a gyerekeket iskolába, különórára, barátokhoz. Azt mondják, félnek attól, hogy mi érheti útközben a gyerekeket. Az idősebbek pedig szomorúan konstatálják, hogy hiányoznak az utcáról a kedves hátizsákos, iskolába járó gyerekek. Van helyettük viszont teli parkoló az iskolaépület előtt…

A túlgondozás nézőpontját erősítik azok a gyermekpszichológiai nézőpontok is, amelyek azt vallják, hogy mindig álljunk a gyerek rendelkezésére, amikor neki arra szüksége van. Ne hagyjuk őt magára, segítsük, amiben csak tudjuk, és a befektetett energia később megtérül, hiszen így megtanulja: mindig számíthat a szüleire, és teljes mértékben biztonságban van.

Vekerdy Tamás, hazánk leghíresebb gyermekpszichológusa azt vallja: számíthasson ránk a gyerek, amikor az szükséges, viszont nagyon fontos, hogy önálló, egyedül is helyt állni képes gyermekeket neveljünk, így egy idő után engedjük egyedül iskolába, ha már eléri a megfelelő életkort.

Az a helyzet, hogy minden igyekezet ellenére nem tudjuk megóvni minden veszélytől a csemetéinket, és talán akkor van a legnagyobb biztonságban, ha önálló, életrevaló személyiség válik belőle. Ha pedig túlgondozzuk, akkor annak hosszú távon a magánélete látja majd kárát. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne menjük el érte éjszaka az állomásra, ha éppen akkor érkezik haza az osztálykirándulásról. Mérlegeljünk helyzet szerint, de ha a hétköznapokban önállóságra neveljük, akkor egyben inkább az életre neveljük, minthogy veszélybe sodornánk.

A témakörben fontos kérdés még, hogy a szülőre igen nagy terhet ró a gyermekeink túlgondozása, ez pedig fáradt és túlstresszelt szülőket eredményez – mindez pedig egyáltalán nem kedvező a gyermeknek, ha szülője emiatt ingerült, nyúzott, vagy esetleg beteg lesz. Tény és való, hogy a fiaink-lányaink helyzete sem egyszerű: az iskolában egyre több a tanulnivaló, a házi feladat, a különóra, a szakkör. A szülők ezeket fontosnak tartják, hogy a gyerekek lépést tarthassanak társaikkal. Hiába azonban a sok különleges magánóra, ha a gyerek önállótlan… Inkább csökkentsük a terheinek a számát, és tanítsuk meg, hogy elkészítse magának a tízórait. Ez még bizonyosan nem jár semmilyen kockázattal. 

Fotó:
pixabay.com

Alvás a gyerekkel – együtt vagy külön?

Együtt vagy külön aludjunk? Legyen-e külön szobája a gyereknek? Gyermeket nevelő szülők körében ez az egyik legmegosztóbb kérdés. Két határozottan elkülönülő tábor áll egymással szemben.

Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?

Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.