Tényleg a különböző magvak miatt leszünk pattanásosak?

Gyakori, hogy valaki azért száműzi az étrendjéből a különböző magvakat, mert úgy véli, ettől lesz pattanásos az arcbőre. Ez önmagában nem igaz, és rengeteg kiváló vitamintól és fehérjétől esünk el, ha nem fogyasztunk pl. mogyorót, mandulát, diót.

A magvak és a pattanásos arcbőr asszociációja onnan ered, hogy nem mindegy, hogy a magokat milyen formában fogyasztjuk. Az olajos, sós, pirított magok esetén tényleg esélyesebb a pattanások kialakulása, de ha a magokat natúr formában fogyasztjuk, akkor valószínűleg nem lesz ilyen probléma.

Nyilvánvalóan sokkal nehezebb megoldani, hogy a különböző magvakhoz natúr formájában jussunk hozzá, és időigényesebb is a fogyasztása: pucolni kell például a mogyorót és a diót. Az ízhatás is más, ha nem sós-olajos formában kóstolgatjuk őket, de meglepően hamar hozzá lehet szokni a natúr formációhoz, ami után már a „megspékelt” verzió válik furcsává.

A különböző magvak fogyasztása nagyon egészséges, és szinte minden diétában megengedett, sőt ajánlott, amennyiben meghatározott mennyiségben, nem pedig a végtelenségig rágcsálva esszük azokat, valamint elkerüljük az említett olajos-sós verziókat. A napi ajánlott mennyiség belőlük kb. egy maroknyi. Érdekes módon a szép arcbőr érdekében pont hogy ajánlják a különböző magvak fogyasztását, hiszen olyan vitaminokat tartalmaznak, amelyek hozzájárulnak a bőr szebbé tételéhez. Ilyen például az E-vitamin, amely a sejtfalak rugalmasságáért felel. Ezáltal a bőr üdébbnek és feszesebbnek tűnik.

Így a kialakuló pattanások okát érdemes tovább keresgélni. Például érdekes összefüggés, hogy télen általában több rágcsálnivalót fogyasztunk, és ezek között gyakorta szerepelnek a magvak olajos-sós formájukban, a bőr pedig ebben az időszakban egyébként is pattanásra hajlamosabb, többek között a fény hiánya és a merülő energiatartalékok miatt. 

Fotó:
pixabay.com