Anya dolgozik
- Dátum: 2015.09.04., 22:38
- anya, bölcsőde, gyereknevelés, gyerekvállalás, GYES, munkavállalás
Sok nőnek okoz dilemmát, meddig maradjon otthon gyermekével. Ma már akad szép számmal arra is példa, hogy valaki egész korán visszamegy dolgozni, gyermekét pedig bölcsödébe adja. Más országokban ez természetes, de nálunk még mindig van egyfajta külső társadalmi elvárás az anyákon, mely azt sugalmazza nekik, hogy minél tovább maradjanak otthon gyermekükkel.
Van, aki egzisztenciális kényszerből dönt a munkába történő korai visszatérés mellett, sokan már ezt is nehezen tudják elfogadni. Vajon önző-e minden anya, aki már egész korán bölcsödébe adja gyermekét? Vajon rosszat tesz-e a gyerekeknek, ha anyjuk nem tölt otthon hosszú éveket velük, hanem munkát vállal?
Köztudott, hogy az első időszak milyen fontos a gyerekek életében, az első 1-2 évben rendkívül fontos fejlődési folyamatok zajlanak (persze ez igaz a későbbi időszakokra is). Az is tagadhatatlan, hogy erre az időszakra esik a kötődés kialakulása, melynek központi alakja (általában) az anya, és ez a kapcsolat megalapozza a későbbi szociális kapcsolatainkat. Ebből a szempontból nézve az anya jelenléte az első időszakban kardinális fontosságú a gyermek életében.
Felvetődik a kérdés: az anya munkavállalásának vajon feltétlen következménye, hogy egyben elveszik az említett kardinális anyai jelenlét a gyermek életéből? Természetesen nem, valaki munka mellett is meg tud felelni anyai szerepében, személyiségtől függően akár jobban is, mintha otthon maradva felőrlődne a háziasszony szerepében. De mindezek mellett mára már arra is van tudományos bizonyíték, hogy nemcsak hogy nem feltétlenül árt az anyák munkavállalása, hanem sok pozitív hatással is lehet a gyerekekre nézve.
Kutatások igazolták, hogy a dolgozó nők lányai felnőve sikeresebbek a munkahelyükön, a fiúk pedig nagyobb szerepet vállalnak házimunkában és a gyereknevelésben. Nem nehéz megmagyarázni a jelenséget, egy dolgozó nő példát mutat gyermekeinek arra, hogy nem feltétlenül kell feloldódnunk egyetlen szerepünkben, anyaként is lehetünk sikeresek a munkaerőpiacon. Az üzenet lényege pedig, hogy sokféle út van, mindenki másképpen tudja elérni személyisége kiteljesedését. Nem a gyerekneveléssel otthon töltött idő hosszúsága határozza meg, ki mennyire jó szülő, anya.
Fotó:
Pixabay.com
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?