Túl az eufórián
Mi jellemző leginkább a párkapcsolati problémákra? Hogyan fordul át a szerelem gyűlöletté, és melyek a szeretet hiányának jelei? Ezúttal ezekre a kérdésekre keressük a választ, és igyekszünk a boldog párkapcsolat titkait is felfedni.
A kapcsolatok hanyatlása mögött legtöbben azt az okot látják, hogy a szerelem kihűlt, amivel együtt elmúlt a szenvedély is. A szakértők azt mondják, általában a szerelem állapota két évig tart, vagyis nem hiába érzik sokan ennek az érzésnek az elmúlását. Azonban sokan tévesen a kapcsolat elején tapasztalt eufórikus állapot visszaállítását várják, úgy érzik, e nélkül nem lehet boldog egy kapcsolat.

Azt is megállapíthatjuk, hogy a kapcsolat megromlásáért a felek mindig egymást hibáztatják, ezzel elfedik saját felelősségüket a problémák kialakulásában. Mindehhez még hozzájárul az őszinteséget mellőző rossz kommunikáció, valamint a gyerekneveléssel, illetve munkával kapcsolatos stressz.
És ezek csak a törzsét képezik azoknak a negatív folyamatoknak, melyek szép lassan tönkretesznek egy kapcsolatot. De mi az, ami ezekkel szemben szeretetteljessé és hosszútávon működőképessé teheti a kapcsolatokat?
Csupa olyan dolog, mely nem igényel szaktudást, nem igényel pénzt, és ott van az orrunk előtt, mert mindannyian ezekre vágyunk.
Alapvető dolgokról van szó, amelyek a kapcsolat elején még magától éretetődőek, de idővel elvesznek. Ilyen a kedvesség, konkrétabban megközelítve, az az alapvető hozzáállás, hogy értékeljük a társunkat. Ebből kiindulva pedig olyan dolgokat is megteszünk párunkért, melyekre mi nem vágyunk, de számára fontosak.
A türelem hiánya is felemészti a kapcsolatokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindent eltűrünk, vagy arra várunk, hogy a másik megváltozzon. A szeretetből fakadó türelem elfogadó, vagyis a szeretetet nem attól teszi függővé, hogy a másik megváltozik-e a kedvünkért.
Természetesen sokan nem képesek a bocsánatkérésre és a megbocsátásra sem. Pedig ezek hiánya nem csak a kapcsolatot mérgezi meg, hanem magát az egyént is.
Aztán itt van még az udvariasság, amely általában természetes része a mások felé való hozzáállásunknak. Mégis idővel saját párunk esetében hagyunk fel az udvariasság, mint a szeretet egyik legalapvetőbb kifejező eszközének használatáról. Udvariasnak lenni egy párkapcsolatban annyit tesz, hogy felismerem a másik fél szükségleteit, és előzékeny módon segítem őt vágyai elérésében.
Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?
A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?