Menü

Amikor a gyerek hisztizik... Ne szégyelljük, hanem kezeljük!

A gyerek hisztijének kezelése már csak azért sem egyszerű dolog, mert ha nyilvános helyen zajlik, akkor általában a kívülállók rosszalló tekintete, esetleges megjegyzései a legtöbb szülőben még inkább feszültséget kelt, fokozza a stresszt. Ennek ellenére fontos, hogy a szülőket ne az vezérelje a gyerek hisztijének lereagálásakor, hogy másoknak megfeleljenek, mások rosszallását elkerüljék.

Bármennyire is nehéz kizárni a külvilágot, a másoknak való megfelelés rossz tanácsadó ebben a helyzetben. Ugyanis, ha a szülő ilyenkor arra koncentrál, hogy mit szólnak mások, akkor vagy agresszív módon (kiabálva), vagy megadó (engedő) magatartással igyekszik véget vetni minél hamarabb a hisztinek. Amikor azonban egy gyerek toporzékol, verekszik, sír, mi több üvölt, vagyis hisztizik, tulajdonképpen egy beszűkült állapotba kerül, ilyenkor nem segít a helyzeten, ha a szülő is kiabál, de hosszú távon az sem jó taktika, ha engedünk.

De akkor hogyan érdemes kezelni a gyerekek hisztijét, milyen egy konstruktív szülői hozzáállás ezekben a helyzetekben?

A hiszti nem örökletes, de mértékét befolyásolja a gyerek temperamentuma. A személyiségfejlődés természetes része, hogy a babakorszakra jellemző tehetetlenségi állapot megváltozik, beindul az énhatékonyság határainak feszegetése, az akarat kifejezése és érvényre jutatása.

A hisztit jól kezelni csak úgy lehet, ha nem az motivál minket elsősorban, hogy mit szólnak mások. Fontos, hogy képesek legyünk szülőként első körben elfogadni azt, hogy igen, a mi gyerekünk is hisztizik, de ez nem a mi nevelésünk kudarca, hanem egy kvázi életkori sajátosság, melyet megértő szülői hozzáállással érdemes lereagálni. Ez nem azt jelenti, hogy teret adunk a hisztinek, főleg azokban az esetekben nem, ha a gyerek a szülőt akarja rábírni ezzel a viselkedéssel valamilyen cselekedetre. Ugyanakkor nem elvárható, hogy egy kisgyerek teljesen passzív módon fogadja el a történéseket maga körül. Kisebb dolgokban (például: milyen színű zoknit vegyen fel) érdemes hagyni, hogy a gyerek választhasson.

Mivel a hiszti (főleg ha nagyon belelovalja magát a gyerek) egy meglehetősen beszűkült tudatállapot, első feladat nem a nevelési kérdések megbeszélése, hanem a kizökkentés, mely történhet figyelemeltereléssel, vagy humor segítségével. Sok szülő úgy gondolja, had tomboljon a gyerek, akkor sem enged a hisztinek. A manipulációnak tényleg nem szabad bedőlni, de az állapot megszűntetése nem jelenti azt, hogy engedünk a gyerek akaratának. Jó módszer lehet az elkülönítés, de ilyenkor fontos, hogy ezt ne dühből, agresszív módon hajtsuk végre, hanem higgadtan, szeretve.

A gyereknek azt kell éreznie, hogy a szülő nem enged teret ennek a viselkedésnek, elítéli azt, de őt szereti, elfogadja úgy, ahogy van.

Vagyis a rugalmasság és a következetesség elvének egyszerre kellene megfelelnünk szülőként, melyet sikeresen mérlegeléssel tudunk megvalósítani a gyakorlatban. Hagyjunk teret bizonyos választási helyzetekben a gyerekeknek, de a szülői kompetenciát igénylő helyzetek megoldását, eldöntését, ne engedjük ki a kezünkből. Ha pedig engedünk, feltételekkel tehetjük kontrollálhatóbbá a helyzetet, tehát választhat a gyerek, de csak feltételek között.

Kisgyerek az autóban

Sok szülő az ovi vagy suli előtt csak hagyja, hogy gyermeke behuppanjon az ülésre, az ölébe, a testvére ölébe és más indul is. Biztonsági öv használata, gyermekülés, szabályos rögzítés pedig csak elvétve fordul elő. Hogyan utazhatnak? Mikortól nem szükséges gyerekülés? Szállítható – e a gyermek az első ülésen? Erről szól mai cikkünk.

A manipulátorok hálójában

Negatív szokásaink és berögződött magatartásformáink alapja a destruktív kritika. Az a fajta kritizálás, amelyet gyerekkorunkból hozunk. A felnőttkori viselkedés, a szellemi betegségek, a gyerekkori traumák feldolgozatlansága, az önkorlátozó hiedelmek, a belső gátak nagy része mind a gyerekkorból származik, hiszen ezek azok az évek, amikor kiépülnek a személyiségünk alapjai, a gondolkodásunk és az értékrendünk.

Veszélyes tárgyak a kiságyban

Léteznek ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni. Melyek ezek? Erről szól mai cikkünk.

Pótolhatatlan veszteség a gyermekkori szeretethiány

Azok, akik így nőttek fel, felnőttként jó eséllyel fognak küzdeni önbecsülési problémákkal, az átlagnál gyengébb lesz az érdekérvényesítési képességük, és nehezükre fog esni szeretni saját magukat.

Mi az a 4. trimeszter?

Három várandósság után nyilván tudok számolni és tisztában vagyok vele, hogy a terhesség köztudottan három trimeszterből áll, azonban nem tévedés azt állítani, hogy valóban létezik egy úgynevezett negyedik trimeszter is, ami nem más, mint a szülés utáni első három hónap.