Amikor a gyerek hisztizik... Ne szégyelljük, hanem kezeljük!

A gyerek hisztijének kezelése már csak azért sem egyszerű dolog, mert ha nyilvános helyen zajlik, akkor általában a kívülállók rosszalló tekintete, esetleges megjegyzései a legtöbb szülőben még inkább feszültséget kelt, fokozza a stresszt. Ennek ellenére fontos, hogy a szülőket ne az vezérelje a gyerek hisztijének lereagálásakor, hogy másoknak megfeleljenek, mások rosszallását elkerüljék.

Bármennyire is nehéz kizárni a külvilágot, a másoknak való megfelelés rossz tanácsadó ebben a helyzetben. Ugyanis, ha a szülő ilyenkor arra koncentrál, hogy mit szólnak mások, akkor vagy agresszív módon (kiabálva), vagy megadó (engedő) magatartással igyekszik véget vetni minél hamarabb a hisztinek. Amikor azonban egy gyerek toporzékol, verekszik, sír, mi több üvölt, vagyis hisztizik, tulajdonképpen egy beszűkült állapotba kerül, ilyenkor nem segít a helyzeten, ha a szülő is kiabál, de hosszú távon az sem jó taktika, ha engedünk.

De akkor hogyan érdemes kezelni a gyerekek hisztijét, milyen egy konstruktív szülői hozzáállás ezekben a helyzetekben?

A hiszti nem örökletes, de mértékét befolyásolja a gyerek temperamentuma. A személyiségfejlődés természetes része, hogy a babakorszakra jellemző tehetetlenségi állapot megváltozik, beindul az énhatékonyság határainak feszegetése, az akarat kifejezése és érvényre jutatása.

A hisztit jól kezelni csak úgy lehet, ha nem az motivál minket elsősorban, hogy mit szólnak mások. Fontos, hogy képesek legyünk szülőként első körben elfogadni azt, hogy igen, a mi gyerekünk is hisztizik, de ez nem a mi nevelésünk kudarca, hanem egy kvázi életkori sajátosság, melyet megértő szülői hozzáállással érdemes lereagálni. Ez nem azt jelenti, hogy teret adunk a hisztinek, főleg azokban az esetekben nem, ha a gyerek a szülőt akarja rábírni ezzel a viselkedéssel valamilyen cselekedetre. Ugyanakkor nem elvárható, hogy egy kisgyerek teljesen passzív módon fogadja el a történéseket maga körül. Kisebb dolgokban (például: milyen színű zoknit vegyen fel) érdemes hagyni, hogy a gyerek választhasson.

Mivel a hiszti (főleg ha nagyon belelovalja magát a gyerek) egy meglehetősen beszűkült tudatállapot, első feladat nem a nevelési kérdések megbeszélése, hanem a kizökkentés, mely történhet figyelemeltereléssel, vagy humor segítségével. Sok szülő úgy gondolja, had tomboljon a gyerek, akkor sem enged a hisztinek. A manipulációnak tényleg nem szabad bedőlni, de az állapot megszűntetése nem jelenti azt, hogy engedünk a gyerek akaratának. Jó módszer lehet az elkülönítés, de ilyenkor fontos, hogy ezt ne dühből, agresszív módon hajtsuk végre, hanem higgadtan, szeretve.

A gyereknek azt kell éreznie, hogy a szülő nem enged teret ennek a viselkedésnek, elítéli azt, de őt szereti, elfogadja úgy, ahogy van.

Vagyis a rugalmasság és a következetesség elvének egyszerre kellene megfelelnünk szülőként, melyet sikeresen mérlegeléssel tudunk megvalósítani a gyakorlatban. Hagyjunk teret bizonyos választási helyzetekben a gyerekeknek, de a szülői kompetenciát igénylő helyzetek megoldását, eldöntését, ne engedjük ki a kezünkből. Ha pedig engedünk, feltételekkel tehetjük kontrollálhatóbbá a helyzetet, tehát választhat a gyerek, de csak feltételek között.