Menü

Egyél halat karácsony után is!

A magyarok nagyrésze kizárólag karácsonykor fogyaszt halat. Hiába nagyon egészséges ez az étek, hazánk jelentősen elmarad a világ többi pontjához képest, már ami az éves halfogyasztást illeti. Pontosan egyharmad annyi halétel kerül az asztalunkra, mint a Föld más tájain.

Pedig megérné rendszeresebben halat enni, hiszen nagyon egészséges. Azt viszont érdemes tudni, hogy a fajták ebből a szempontból különböznek egymástól. Jó, ha ezzel tisztában vagyunk a választás során.

Magyarországon a legkedveltebb fajták azok, amik a halászléhez is felhasználhatóak, tehát leginkább pontyot, esetleg harcsát választanak az emberek. Ezek viszont zsírosabbak (éppen ezért is választják őket a halászlevek alapanyagaként), és kevés Omega 3-at tartalmaznak. Ettől függetlenül így is pozitív hatást gyakorolnak például az érfalak rugalmasságára - már ha nem rontjuk el az egész fogás egészségességét jó sok fehér kenyérrel.

Érthető, hogy karácsonykor elterjedt a halfogyasztás, hiszen a korábbi időkben még tartották a katolikus adventi böjtöt, amely során december 24-én, azaz Szenteste még nem fogyasztottak húst, a hal viszont megengedett volt. De a fentiek okán érdemes lenne a halászlén kívül másfajta fogásokban is gondolkodni.

Jó választás lehet például a süllő, amit elkészíthetünk sütőben sütve, de egészséges panírral is (azaz kókuszzsírban sütve, és teljes őrlésű liszttel panírozva). A süllő ugyanis hazai viszonylatban a legtöbb Omega 3 zsírsavat tartalmazza, és fogyasztása csökkenti a koleszterinszintet.

A tengeri halfajták is ajánlottak, főleg a lazac és a tonhal. Azonban fontos utánajárni akár a hazai, akár a tengeri haláru esetében, hogy milyen forrásból származik a termék, noha ez nem is mindig könnyű feladat. Egyes tengeri fajtákat is tenyésztenek ipari körülmények között, tehát azok hiába ilyen fajták, még nem biztos, hogy a tengerből származnak. Ilyenformán a táplálékuk is különbözik, és noha fogyasztásuk így is egészséges, azért másfajta tápanyagokat tartalmaznak, mint az eredeti körülmények között élő társaik.

Mindez pedig felvet környezetvédelmi szempontokat is: a tengeri halállományt sok helyütt komoly veszély fenyegeti a nagymértékű lehalászás miatt. Hogy kinek melyik szempont fontosabb, azt mindenki maga döntse el.

A túlzott szénhidrátfogyasztás veszélyei

A szénhidrátok szervezetünk egyik legfontosabb energiaforrásai. Az agy, az izmok és számos szerv működéséhez nélkülözhetetlenek, ezért önmagában a szénhidrátfogyasztás nem káros. Probléma elsősorban akkor alakulhat ki, ha tartósan túl sok szénhidrátot fogyasztunk, különösen finomított cukrokból, édességekből, cukros italokból, péksüteményekből és erősen feldolgozott élelmiszerekből.

Bodzabogyó, a lila kincs

A bodzát mindenki ismeri, hiszen remek szörp, szép virág, kellemes illat, ámde van bogyója is, ami szintén hasznos kis része a növénynek.

5 szósz, amit minden szakácsnak ismernie kell

A jó szósz sokszor többet jelent egyszerű kiegészítőnél: összeköti az étel ízeit, szaftosságot ad, kiemeli az alapanyagokat, és akár egy egyszerű fogást is különlegessé tehet. A klasszikus francia konyha öt úgynevezett anyaszószt tart számon, amelyekből rengeteg más mártás készíthető. Ezek alapjainak ismerete nemcsak profi szakácsok számára hasznos, hanem azoknak is, akik szeretnének magabiztosabban mozogni a konyhában.

Tippek olajos ételek fogyasztása után

Az olajos, zsíros ételek sokak számára ízletesek, ugyanakkor nagyobb mennyiségben fogyasztva megterhelhetik az emésztőrendszert. Egy rántott hús, sült krumpli, hamburger vagy más bő olajban készült fogás után jelentkezhet teltségérzet, puffadás, gyomorégés, hányinger vagy egyszerűen kellemetlen nehézségérzet. Néhány egyszerű szokással azonban könnyebbé tehetjük az emésztést és javíthatjuk a közérzetünket.

Feszültség, fáradtság és csokoládé – hogyan alakul ki a stresszevés ördögi köre?

Az étkezés és az érzelmeink között szorosabb kapcsolat van, mint gondolnánk. Egy nehéz nap után könnyebben nyúlunk édességekhez és nassolnivalókhoz, az evés pedig rövid időre megnyugvást hozhat. Azonban hogyan különböztethetjük meg a valódi éhséget a stresszevéstől?