Hogyan osszuk fel a házimunkát?
- Dátum: 2017.01.30., 11:44
Úgy gondoljuk, hogy rengeteget változtak a párkapcsolatok az utóbbi időben - esélyegyenlőség lett, ahogy mondani szokták. Hiszen már a nők is dolgoznak, a férfiak is pelenkáznak és porszívóznak (jobb esetben). Ennek ellenére a felmérések szerint a nők még mindig minimum 40%-kal több házimunkát végeznek. Miért rossz, hogy így van, és miért érdemes változtatnunk rajta?
"Egyenlők vagytok. Ez a legnehezebb, ez az egyenlőség. Folyamatosan harcolni kell, de nem győzhetsz és ő sem győzhet. Ha legyőzöd, vége. Ha legyőz, véged. Ezért nem értettem soha az ilyen papucsférjes meg cicababás, meg apukámos-anyukámos vicceket. Mert a házasság, az nem lehet alárendelt viszony és nem lehet diktatúra egyik oldalról sem. Folyamatosan védened kell az érdekeidet a másiktól, sőt, a másikat is védened kell saját magadtól. Egyfolytában harcolni kell érte. Hosszú távon, azt hiszem, ez a harc a szerelem." - írja Dragomán György az ELLEman magazinban.
Bizony a házasságok, párkapcsolatok legnagyobb buktatója, hogy drámák és játszmák mentén szerveződik a kapcsolat - azaz küzdelemmel, manipulációval, játszmával, érzelmi zsarolással, taktikával akarják elérni a felek, hogy több figyelmet, lehetőséget, szeretetet, vagy jogot harcoljanak ki maguknak a kapcsolatban. Mi a téves ebben a nézőpontban? Az, hogy egy párkapcsolatban nincs olyan, hogy a másik fél lenyomásával is édes a győzelem. Éppen ez a csalóka benne, de nem így van, ez sajnos megbosszulja magát. Csak a közösen meghozott döntéseknek, élhető kompromisszumoknak van értelme.

Ami a házimunkát illeti, lehet, hogy kényelmes, hogy az egyik fél a fotelben nézi a tévét, a másik pedig végzi a házimunkát, merthogy "az ő dolga". De ebből nagyon egyensúlytalan és destruktív következmények születnek. "A nők sárkánnyá változnak a házasságban" - mindenki ismeri ezt a félig vicces, félig viszont nagyonis igaz mondást. Érdekes ennek a miértje - Soma Mamagésa egy egész könyvet szentelt a témának Hogyan ne sárkányosodjunk el címmel. Ennek legfontosabb üzenete, hogy az érzelmileg kielégítetlen, szeretethiányos és fáradt nőkre jellemző a sárkánykodás. Természetesen ennek több rétege van, a gyermekkori problémáktól kezdve a párkapcsolati nehézségekig, amivel kapcsolatban fontos, hogy a nő tegyen önmagáért, oldja fel a gyerekkorból hozott sérelmeket, és ismerje meg önmagát, hogy számára mik a prioritások.
Az viszont bizonyos, hogy könnyebben "sárkánykodik el" otthon egy olyan nő, aki leterhelt, aki nem érzi, hogy segítségére lennének a háztartási feladatokban, aki úgy érzi, hogy nem tisztelik a munkáját. Például ha egész délután takarít, a család többi tagja pedig ezt figyelmen kívül hagyva sáros lábbal átcaplat a lakáson. Ez bizony sok veszekedés, úgynevezett "háztartási vita" okozója. Aminek pedig következménye a kapcsolat minőségének romlása, hosszú távon pedig a kapcsolatban élő felek egészségi állapotát is rombolhatja ez a szituáció.
Természetesen nem vitatjuk, hogy vannak olyan kapcsolatok, ahol a férfi teljes mértékben kiveszi a részét a házimunkából és a gyereknevelésből. A felmérések azonban azt mutatják, hogy a hazai párkapcsolatok, házasságok arányai még mindig a következők: a nők 70%-nyi, a férfiak pedig 30%-nyi házimunkát végeznek, és mindezt úgy, hogy mind a ketten dolgoznak. A legnagyobb buktató még mindig az általánosan uralkodó tévhitekben, valamint a nem reális szemléletben van. A férfiak ugyanis elismerést várnak az elvégzett feladatokért (viszont a nőt ritkán ismerik el), ami azt mutatja, hogy még mindig nem úgy érzik, hogy mindez "így normális", hanem úgy, hogy szívességet tesznek, elsősorban a nőnek, és csak másodsorban az egész családnak. A "segítek az asszonynak" szemlélet bizony téves, hiszen csak a patriarchális társadalom téveszméje volt, hogy a házimunka a nő dolga - addig volt ennek létjogosultsága, míg a férfiak dolgoztak, a nők pedig gyereket neveltek. Sőt, valójában az is egyensúlytalan volt, hisz a férfi munkájának nagyobb része véget ért azzal, hogy hazaértek, a nőé viszont egész napon át tartott. (Aki látott már el kisgyereket, annak nem kell bemutatni, hogy ez milyen komoly és fárasztó tevékenység.)
A felmérések azt is bizonyították, hogy éppen ez a "szívességtételi" szemléletmód az, ami miatt a férfi úgy érzi, a 30%-nál többet teljesít, akkor is, ha valójában ez nem igaz. Hiszen amíg nem saját feladatának érzi az adott tevékenységet, addig úgy véli, "extra szolgáltatásokat, szívességeket tesz", ez pedig eltolja az arányokat, ha megkérdezik, ki mennyi feladatot végez el otthon.
A másik csalóka szemlélet, hogy a nők a házon belüli, a férfiak pedig a házon kívüli munkák felelősei. Valaha ez szintén működőképes volt, és nagyjábóli egyensúlyban állhatott, mára azonban ez nem igaz. Az átlagos háztartásokban jóval kevesebb a kertben, ház körül végzett feladat, mint a benti, hiszen legtöbbet a benti életteret használjuk. Valamint a kutatások azt igazolták, hogy a nők segédkeznek a ház körüli feladatok elvégzésében is, és noha ritkán ragadnak Stihlfűrészt, azért gyakran veteményeznek, füvet nyírnak, vagy kerítést festenek.
A párterápiákon, párkapcsolati beszélgetéseken elvégzett tesztek során szintén érdekes eredmények jönnek ki, és nagyon ritka, hogy hasonló arányban végeznék a felek a házimunkát - még akkor is, ha erről mást gondolnak. Ha tesztelni akarjuk magunkat és a kapcsolatunkat, akkor érdemes összeírni minden egyes házimunka tevékenységet, és bejelölni, hogy ezeket ki végzi, valamint milyen gyakorisággal - lehet, hogy meglepetés lesz az eredmény. Az is segíthet, ha a felek egy ideig házimunka naplót vezetnek, és minden tevékenységüket lejegyzik. Rengeteg ugyanis a "láthatatlan munka", mint például a pakolás, aminek az eredménye nem látszik, csak az, ha a feladat nincs elvégezve.
A gyakorlat azt mutatja, hogy egyenlőség a házimunkában csak nagyon józan feladatfelosztással keletkezik. Például ha leírunk minden egyes tevékenységet, és beosztjuk, hogy melyik kinek és esetleg mikor feladata. Az is jó ötlet, ha egyre több feladatto kezdünk el közösen végezni - olyan lehet ez, mint egy csapatépítő tréning, hiszen még együtt is vagyunk, beszélgethetünk közben.
No de miért is lennénk partnerek ebben, miért akarnánk több munkát magunknak...? Esetleg azért, mert boldogabb és kiegyensúlyozottabb párkapcsolatot, vagy kedvesebb, nyugodtabb, kevésbé nyúzottabb partnert szeretnénk.
A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában
A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.
Magány az ünnepek alatt: Ne a ChatGPT-vel töltse az ünnepeket
Az ünnepek időszaka sokak számára meghitt, családias hangulatú periódus, másoknak viszont fájón kiélezheti a magány érzését. És igen, bármennyire is cuki társaság tud lenni elsőre egy chatgpt, teljesen jogos a cikk címe: az ünnepek nem arról kell szóljanak, hogy valaki kizárólag egy mesterséges intelligenciával beszélgessen.
A nonverbális nevelési trükkök, amikkel segítheted a mindennapokat
Ahány ember, annyiféleképpen neveljük a gyermekeinket. Az elvek mindenkinél mások, de egy dologban mind egyezünk, az pedig a testünk kommunikációja.
Miért lehetünk hálásak az év végén?
Ahogy bekúszik a tél a mindennapokba, és a karácsonyi fények lassan visszaverik a sötétséget, érdemes megállni egy pillanatra. Nem kell nagy szavakat pufogtatni, csak végig gondolni, hogy mi az, amiért idén tényleg köszönettel tartozunk. Emellett fontos látnunk azt, hogy hogyan tudjuk úgy lezárni az évet, hogy legyen benne lélek, tartás és egy kis remény a jövőre nézve.
A nemet mondás művészete: készség, amely tanulható és fejleszthető
A nemet mondás sokak számára az egyik legnehezebb kommunikációs feladat, pedig alapvető készségről van szó, amely közvetlen hatással van a mentális jóllétre, a kapcsolatok minőségére és a mindennapi teljesítményre. Sokan azért nem tudnak nemet mondani, mert félnek a másik fél csalódottságától, elutasításától vagy konfliktustól.