Miért ringatja az anya a gyermeket a bal oldalon?
Úgy tűnik a tudományos világ képviselői megoldották annak problémáját, hogy az anyák miért a bal oldalukon szeretik ringatni utódaikat.
Ez a pozíció a jobb agyféltekét aktiválja, amely a kötődésben és a kommunikációban is feladatokat lát el. A „helyzeti aszimmetria” nemcsak az emberre jellemző, orosz kutatók szerint az állatoknál is megtalálható. Hasonló viselkedést figyeltek meg az anyjukat követő emlősöknél, például kenguruknál, lovaknál, rozmároknál és kardszárnyú delfineknél. A szentpétervári egyetem kutatója, Dr. Yegor Malashichev szerint ez a pozíció a túlélésben és a társadalmi kötődésben is segít. „Ha nincs vagy rossz a szemkontaktus, az újszülött jobb agyféltekéje nem aktiválódik.”
A szemkontaktusról…
Régóta ismeretes, hogy az emberek és a főemlősök hajlamosak arra, hogy a gyermekeiket a bal oldalon vigyék, főként az újszülött első néhány hetében. Erre számos magyarázat született már a fizikai kontaktustól kezdve – például, hogy a kicsi hallja anyjának szívverését – a gyakorlati előnyökig – így az anyának (ha jobbkezes!) marad egy szabad keze más feladatok elvégzésére. Néhány pedig azt sugallták, hogy szemkontaktushoz és annak agyra kifejtett hatásához kötődik.
Kutatók azt mondják, amikor az anya a gyermekét a bal oldalára veszi és szembenéz vele, a bal szemük közvetlenül egymás felé néz. Így a vizuális információ azonnal a jobb agyféltekébe kerül, amelynek olyan funkciók ellátásában is szerepe van, mint a figyelem, memória, érvelés, problémamegoldás (mindenben, ami a hatékony kommunikációhoz szükséges).
A vizsgálatokat embereken és 10 állatfajon is elvégezték: lovakon, rozmárokon, rénszarvasokon, antilopokon, keleti pézsmatulkokon, bárányokon, bálnákon, kardszárnyú delfineken és kengurukon. Azt találták, hogy a fiatal állatok az anyjuk jobb oldalához maradtak közel. Ez azt jelenti, hogy főleg a bal szemükkel nézték az anyjukat, amely által a jobb agyféltekéjük aktiválódott. Stressz esetén az anyák a bal szemükkel monitorozták, hogy a kicsinyeik jól vannak-e. Megfigyelték például azt, hogy ha egy hajóban közelítenek a kardszárnyú delfinek felé, akkor az anya az újszülött jobb oldalához úszik. Ez teljesen független volt attól, hogy a hajó melyik oldalukról közelítette meg őket. Továbbá azzal az elvárással is egyértelműen szembemegy, hogy az anya azzal védené meg kicsinyét, hogy közé és a hajó közé úszna.
Dr. Malashichev szerint a „helyzeti aszimmetria” jelensége egy ősi, alapvető mechanizmus, és érdemes lenne összefüggéseket keresni a csökkent anya-újszülött kapcsolat és például az autizmus között.
Forrás: www.bbc.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.