Menü

Télen nehezebb menedzselni a párkapcsolatokat?

Érdekes dolgot fedeztem fel, de biztos igazolták már a jelenséget a kapcsolati kutatók is: a legtöbb szakítás február-március környékén tapasztalható, mivel a legtöbb párkapcsolat és házasság télen romlik meg, esetleg véglegesen. Talán nem is olyan nehéz kitalálni, hogy mi áll a jelenség hátterében...

Úgy tűnik, hogy az egész párkapcsolati folyamat hasonlít az évszakok által szimbolizált minőségekhez. A tavasz a szerelem, a pezsgés időszaka, a nyárra a kiteljesedés és a megélés jellemző, míg az ősz a lecsendesedés, a megpihenés korszaka. Ugyanígy élik meg sokan a párkapcsolatukat, és az őszi lenyugvás után télen a magunkba nézés, a befelé fordulás és az érzelmi megélés következik. Ahol valamilyen probléma van a kapcsolatban, az ilyenkor felszínre kerülhet, hiszen kevésbé vonják el a figyelmünket a külső ingerek, és a hideg miatt többet tartózkodunk otthon a négy fal között. A karácsony, valamint az azt megelőző időtartam szintén igencsak elkezdi felpiszkálni azokat a dolgokat, ahol valamilyen elakadás van. Hogyan készülünk az ünnepekre, milyen lelkülettel vásárolunk ajándékot, vagy öltöztetjük díszbe az otthonunkat? Mennyire tudjuk megélni a szeretetet a szeretet ünnepén? Majd az év végével hogyan értékeljük az évünket, és mit várunk az újévtől, miként telik együtt a szilveszter? Miként telik együtt a szabadság, a kiszakadás a hétköznapokból? Ezek mind a kapcsolatok fontos kérdései.

S a java még csak ezután jön, amikor visszatérünk a régi kerékvágásba, és még az ünnepek fénye sem tarkítja a szürke telet. Kevesebb a külső programlehetőség, így szorosabban, többet lehetünk otthon együtt - vagy egymás mellett. Jobban megmutatkozik, hogy milyen a párkapcsolat minősége, mennyire tudunk beszélgetni egymással, miként tudjuk megélni a szó szerint szürke hétköznapokat, amikor még a nap is kevesebbet süt.

Azok a párkapcsolatok pedig, amelyeket már nem sikerül megtölteni élettel és energiával, gyakorta február és március környékére fulladnak ki. Hiába is közeleg a tavasz, az új kezdet már külön érheti a feleket, amennyiben a fent vázolt időszakban megmutatkozó nehézségeiket nem tudják megoldani.

Valójában hálásak lehetünk érte, hogy az évszakok változásai olyan érzelmi dolgokat is megmutatnak, amik esetleg máskor, más időszakban rejtve maradnak. Hiszen inkább csak arról van szó, hogy felszínre kerülnek azok a kérdések, amikkel máskor ilyen formában nem tudtunk, vagy nem volt lehetőségünk szembesülni.

De hogy ne csak a nehézségekről beszéljünk, hogyan élhetik meg ugyanezt az időszakot egy jó minőségű párkapcsolatban, házasságban? Ők esetleg többet beszélgetnek, értékelnek, stratégiáznak és romantikáznak otthon - ha ez utóbbi alatt nem is mindig rózsaszirmos pezsgőfürdőt értünk. Persze jól jön az a Valentin-nap február közepén, amikor kijelölten lehet akár sziruposan romantikus lehetőségeket kitalálni, de nem minden kapcsolathoz ez illeszkedik. Van, akik számára a közös nevetés, bohóckodás sokkal inkább érzelmeket megmozgató program, mint a gyertyafényes vacsora. A tél jó időszak lehet ahhoz, hogy a párkapcsolatunkat másfajta módon színesítsük, mint egyébként. (Hiszen ez alatt mindig olyasmit értenek, hogy menjünk el kettesben moziba, vagy üdülni, esetleg próbáljunk ki egy új szexpózt.)

Pedig nem csak így lehet felélénkíteni a kapcsolatokat és az érzelmeket - sőt, ha igazán a mélyére szeretnénk menni, akkor máshol kell keresgélnünk. Itt a lehetőség, hogy olyan dolgokról is beszélgessünk, amiről korábban nem - akár egy jó kis házi forraltbor mellett -, hogy közösen olvassunk és azt megbeszéljük, hogy kitöltsünk teszteket akár magunkra, akár a párkapcsolatunkra vonatkozóan és azt kielemezzük, vagy hogy mondjuk pszichológiai társasjátékot játsszunk. Vagy esetleg elkezdjünk párkapcsolati tanácsadásra, kapcsolati beszélgetőkörbe járni. A lehetőségek még így is szélesek, a síelésen túl is.

Persze mindehhez két ember kell... Ha már régóta hiába próbálkozunk harcolni a párkapcsolatunkért, de a másik fél nem nyitott a javítási lehetőségeinkre, akkor lehet, hogy itt az idő, hogy elengedjük. Tavasszal pedig majd jön egy új kezdet, ami kiváló lehetőség, akár párkapcsolaton belül, akár anélkül.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.