Menü

Télen nehezebb menedzselni a párkapcsolatokat?

Érdekes dolgot fedeztem fel, de biztos igazolták már a jelenséget a kapcsolati kutatók is: a legtöbb szakítás február-március környékén tapasztalható, mivel a legtöbb párkapcsolat és házasság télen romlik meg, esetleg véglegesen. Talán nem is olyan nehéz kitalálni, hogy mi áll a jelenség hátterében...

Úgy tűnik, hogy az egész párkapcsolati folyamat hasonlít az évszakok által szimbolizált minőségekhez. A tavasz a szerelem, a pezsgés időszaka, a nyárra a kiteljesedés és a megélés jellemző, míg az ősz a lecsendesedés, a megpihenés korszaka. Ugyanígy élik meg sokan a párkapcsolatukat, és az őszi lenyugvás után télen a magunkba nézés, a befelé fordulás és az érzelmi megélés következik. Ahol valamilyen probléma van a kapcsolatban, az ilyenkor felszínre kerülhet, hiszen kevésbé vonják el a figyelmünket a külső ingerek, és a hideg miatt többet tartózkodunk otthon a négy fal között. A karácsony, valamint az azt megelőző időtartam szintén igencsak elkezdi felpiszkálni azokat a dolgokat, ahol valamilyen elakadás van. Hogyan készülünk az ünnepekre, milyen lelkülettel vásárolunk ajándékot, vagy öltöztetjük díszbe az otthonunkat? Mennyire tudjuk megélni a szeretetet a szeretet ünnepén? Majd az év végével hogyan értékeljük az évünket, és mit várunk az újévtől, miként telik együtt a szilveszter? Miként telik együtt a szabadság, a kiszakadás a hétköznapokból? Ezek mind a kapcsolatok fontos kérdései.

S a java még csak ezután jön, amikor visszatérünk a régi kerékvágásba, és még az ünnepek fénye sem tarkítja a szürke telet. Kevesebb a külső programlehetőség, így szorosabban, többet lehetünk otthon együtt - vagy egymás mellett. Jobban megmutatkozik, hogy milyen a párkapcsolat minősége, mennyire tudunk beszélgetni egymással, miként tudjuk megélni a szó szerint szürke hétköznapokat, amikor még a nap is kevesebbet süt.

Azok a párkapcsolatok pedig, amelyeket már nem sikerül megtölteni élettel és energiával, gyakorta február és március környékére fulladnak ki. Hiába is közeleg a tavasz, az új kezdet már külön érheti a feleket, amennyiben a fent vázolt időszakban megmutatkozó nehézségeiket nem tudják megoldani.

Valójában hálásak lehetünk érte, hogy az évszakok változásai olyan érzelmi dolgokat is megmutatnak, amik esetleg máskor, más időszakban rejtve maradnak. Hiszen inkább csak arról van szó, hogy felszínre kerülnek azok a kérdések, amikkel máskor ilyen formában nem tudtunk, vagy nem volt lehetőségünk szembesülni.

De hogy ne csak a nehézségekről beszéljünk, hogyan élhetik meg ugyanezt az időszakot egy jó minőségű párkapcsolatban, házasságban? Ők esetleg többet beszélgetnek, értékelnek, stratégiáznak és romantikáznak otthon - ha ez utóbbi alatt nem is mindig rózsaszirmos pezsgőfürdőt értünk. Persze jól jön az a Valentin-nap február közepén, amikor kijelölten lehet akár sziruposan romantikus lehetőségeket kitalálni, de nem minden kapcsolathoz ez illeszkedik. Van, akik számára a közös nevetés, bohóckodás sokkal inkább érzelmeket megmozgató program, mint a gyertyafényes vacsora. A tél jó időszak lehet ahhoz, hogy a párkapcsolatunkat másfajta módon színesítsük, mint egyébként. (Hiszen ez alatt mindig olyasmit értenek, hogy menjünk el kettesben moziba, vagy üdülni, esetleg próbáljunk ki egy új szexpózt.)

Pedig nem csak így lehet felélénkíteni a kapcsolatokat és az érzelmeket - sőt, ha igazán a mélyére szeretnénk menni, akkor máshol kell keresgélnünk. Itt a lehetőség, hogy olyan dolgokról is beszélgessünk, amiről korábban nem - akár egy jó kis házi forraltbor mellett -, hogy közösen olvassunk és azt megbeszéljük, hogy kitöltsünk teszteket akár magunkra, akár a párkapcsolatunkra vonatkozóan és azt kielemezzük, vagy hogy mondjuk pszichológiai társasjátékot játsszunk. Vagy esetleg elkezdjünk párkapcsolati tanácsadásra, kapcsolati beszélgetőkörbe járni. A lehetőségek még így is szélesek, a síelésen túl is.

Persze mindehhez két ember kell... Ha már régóta hiába próbálkozunk harcolni a párkapcsolatunkért, de a másik fél nem nyitott a javítási lehetőségeinkre, akkor lehet, hogy itt az idő, hogy elengedjük. Tavasszal pedig majd jön egy új kezdet, ami kiváló lehetőség, akár párkapcsolaton belül, akár anélkül.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.