Menü

Türelem, már nem sok van hátra a suliból!

Nagyjából 25 tanítási nap van még hátra az iskolából. Ilyenkorra mindenki elfárad a mókuskerékben: elsősorban a gyerekek, de a szülők és a pedagógusok is. Próbáljunk meg kitartani és megkeresni magunkban a türelemraktárak utolsó morzsáit!

Igazán nehéz lehet ez az időszak mindannyiuk számára, hiszen ahhoz, hogy kellő számú osztályzatuk legyen, eldőljenek a kétes jegyek, valamint hogy minél több tananyag leadásra kerüljön, hajtás van májusban. Az időjárás már kezd kegyesebbnek mutatkozni, mindenki vágyna ki a napsütötte szabadba, mégis most kell a legjobban tanulni és tanítani, valamint odafigyelni a gyermekre.

Könnyen lehetséges, hogy sokan vágják már a centit, mégis szükség van a láthatatlan erőforrásokra. Íme néhány ötlet, amely segíthet energetizálni a résztvevőket ebben a rövid, mégis hosszúnak tűnő időszakban!

* Próbáljunk többet aludni, mint máskor, és a gyermeket is időben parancsoljuk ágyba azzal a biztatással, hogy hamarosan itt a nyári szünet, amikor már tovább is fent lehet maradni!

* Figyeljünk oda az étkezésre és együnk rostdús, a vércukorszint-ingadozást csökkentő ételeket! Tévedés, hogy a csokoládé vagy a cukrozott kakaópor és a gabonapehely energetizálna. Sajnos ezek hatása csak rövid, majd aztán annál súlyosabb fáradtságérzetet tapasztalhatunk. Reggelizzünk minden nap, és ha kell, ebben a kis időszakban fizessünk iskolai menzát, tízórait, hogy megkönnyítsük a dolgunkat! Igaz, az egészséges táplálkozást nehéz a menzán keresztül megvalósítani.

* Ne akarjunk mindent egyszerre és ezt a gyermekkel is beszéljük meg! Lehetséges, hogy erre a kis időtartamra szükség van rá, hogy inkább a tanulásra koncentráljon, és csökkentse a baráti találkozók számát - hamarosan mindent bepótolhatnak. De túlzott szigor helyett inkább a konstruktív, ésszerű és barátságos megbeszélésekre törekedjünk.

* Ha rendszeresen bevontuk a házimunkába a gyerekeket, akkor adjunk most nekik egy kis türelmi időt, nyártól aztán úgyis több idejük van részt venni az otthoni feladatok teljesítésében. Így legalább érezhetik, hogy megértjük: most sok a dolguk, és kapnak cserébe valamit, hogy erre az időszakra nem kultiváljuk a legnagyobb baráti házibulikat.

Kitartás, a visszaszámlálás elindult, és lassan elég a kéz- és lábujjunk, hogy megszámláljuk a hátralévő tanítási napokat!

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.